A megalakulás
A csapat 1996-ban alakult meg, első kalandjaik még nem sorozat formájában jelentek meg, hanem különálló füzetekben. A mozgássérült számítógépguru Barbara Gordon, ex-Batgirl, most Oracle, maga mellé veszi segítőnek Dinah Lance-t (persze nem a közlekedésben, hanem a bűnvadászatban), a Fekete Kanárit (Black Canary). Dinah múltjából gyakorlatilag semmit sem tudunk meg, csak annyit, hogy közismerten ő a Fekete Kanári. Viszont karaktere egy kisebbfajta rebootoláson megy keresztül, Seattle-ből Gotham Citybe költözik, és új szerelést kap a régi, meglehetősen kurvás helyett. A neccharisnyától búcsút mond (sajna a ruhadarab újbóli divatba kerülésével ez később visszatér), és régi playboynyuszis szerelés helyett is egy új, dögösebb ruhát kap (mint később kiderül, ennek időjárásfüggő változatai is vannak, így a Kanárinak nem kell minden körülmények között csupasz lábbal járnia), amihez egy pár fülbevaló-fülhallgató és egy nyakláncmikrofon is tartozik, amik a csapat jelvényét (egy stilizált madáralakot) formázzák. Eddig Dinah fekete hajú volt, Fekete Kanáriként szőke parókával, most viszont átfesti a haját szőkére.
Íme a régi (ez volt Dinah utcai ruhája is, csak paróka nélkül):
És az új (de hol a fülbevaló?):
Oracle múltjából viszont annál többet megtudhatunk, a címlapról is ordít, hogy ő volt Batgirl, egy egyoldalas flashback erejéig pedig lejátszódik előttünk a Gyilkos tréfa.
Velünk ellentétben, Dinah viszont semmit nem tud meg partnernőjéről, a valós nevét sem, és még csak nem is találkozik vele.
A történetről. Az első időkben a lányok általában egyfajta emberjogi küzdelmet folytatnak, harmadik világbeli országokban küzdenek az emberek elnyomása és kizsákmányolása ellen, A nyitódarab is ezt a vonalat hozza. (innentől SPOILERES) A főgonosz (egy jóképű, de tenyérbemászó amerikai üzletember) szabotázsakciókat hajtat végre saját harmadik világbeli beruházásai ellen, ezzel leplezve, hogy azok túl rossz minőségűek. A sztori jól felépített, az könnyen kitalálható, hogy az üzletemberünk testőrnője, Lynx, kapcsolatban áll a szabotáló ökoterroristákkal (erre még a lányok előtt rájöhetünk, és így eléggé eltelhetünk magunkkal), viszont, hogy a főgonosznak miért is állna érdekében a saját beruházásait elpusztítani, az már nem ilyen egyértelmű. A történet szórakoztató részeit Fekete Kanári cool beszólásai adják, illetve a sorozat elejének állandó poénforrása (legalábbis annak szánják), hogy Oracle a legakciódúsabb helyzetekben aggodalmaskodó jótanácsokkal látja el az eléggé bevállalós Kanárit, akit ez nagyon idegesít, és megszünteti a kapcsolatot, amit persze nem kéne. A tömegkatasztrófák miatt, viszont a sztori összképe eléggé komor.
A csapat kalandjai tehát nem túl szuperhősösként indulnak, pláne, hogy Fekete Kanári egyetlen szuperképességét, a kanárisírást, elvesztette (bár erre semmi utalás nincs a képregényben). A történet 54 oldalas, tehát több mint két és félszerese egy húszoldalas átlagos képregényfüzetnek. Az utolsó oldalak utalásai szerint pedig a kalandok majd Santa Prisca szigetén folytatódnak. A sztorit Chuck Dixon jegyzi, a rajzoló pedig Gary Frank. Az utóbbi rajzstílusa elég jó (mármint nekem), bár Dinah meglehetősen transzvesztitaszerű néhány képen:
Update: The english version is here.
