Running on fumes!
A címszereplő, Impulse egyfajta Kid Flash (vagyis villámgyors), a kölyökligának, vagyis a Young Justice-nak a tagja (most ez van a tini titánok helyett/mellett). Azonban nem ő a főszereplő, mivel, mint már korábban említettem, az Apokolipson összeszedett halálfélelmének köszönhetően épp visszavonult. Szóval a főhős Impulse nevelőapja, Max Mercury, aki pedig egyfajta ős Flash (a Flash-ek doyenje). Szép lassan megismerkedünk Mercuryval, köznapi identitásával. Megtudjuk miért hagyta ott Impulse a szuperhőséletet, és láthatjuk, hogy próbál mindennapi életet élni. Ezzel el is ment a füzet fele. Végre megismerkedhetünk főgonoszunkkal is, Clarence-szel, aki egy balul sikerült rák elleni kísérlet során ellégneműsödött,
felvette a Mr. Ether nevet és szupergonosznak állt. Jó pár oldalon át láthatjuk, ahogy Mercury küzdött ellene, míg végre sikerült a SLAB egyik hermetikus cellájába zárni.
De most ő is kiszabadult, mégpedig Jokerizálódva. (Arra azért kíváncsi vagyok, hogy hogyan tudta gázneműként belélegezni a Jokergázt.) Ether ettől annyira elvetemült lett, hogy beveti magát Mercury tüdejébe, aki így nem jut levegőhöz.
Szerencsére utolsó erejével még elfut Ether cellájához, és ott kifújja.
Konyec.
Todd Dezago kellemesen unalmasan, valamint rengeteg narrációval alapozza meg a sztorit, alaposan bemutatva a főhőst, a főgonoszt, és még Impulse-ra is jut pár oldala. Ennek köszönhetően azonban a lényegi történetre sem marad több pár oldalnál, mondjuk nincs is igazán több benne. Egyszerűsége és bugyutasága számomra az ezüstkort idézi. Aluir Amancio rajzai is kellően egyszerűek, kimondottan passzolnak az ifjabb korosztálynak szánt képregényhez. Képei inkább statikusak, mint dinamikusak, ami kissé meglepő egy szupergyors hősökről szóló képregényben. arckifejezések terén sem túl nagy a választéka, de nem olyan vészes, a történet egyszerűsége miatt szerencsére ez is többé-kevésbé elég volt.
Update: The English version of this post is here.