Harley Quinn néhányszor már megfordult a blogon, de eddig nem nagyon volt szó a hátteréről. Karakterét az 1992-es Batman rajzfilmhez találták ki, és annyira népszerű lett, hogy a képregénybe is átkerült. Valódi neve Dr. Harleen Frances Quinzel, és eredetileg az Arkham Elmegyógyintézet pszichiátere, majd megőrült és halálosan beleszeretett Jokerbe. Emellett Poison Ivyvel áll látens leszbikus kapcsolatban. Viccesen őrült karaktere az ezüstkori Jokert idézi.
És most térjünk a sztorira.
Lana és Rick Jensent, Amerika első férj-feleség asztronauta csapatát holdutazásuk során egy különös sugárzás érte, aminek hatására holdfényben szörnyekké alakulnak át, a könnyed, gravitációnak ellenálló, szilárd tárgyakon átlebegő Lady Lunává és a szupererős, gravitációs mezőt létrehozó Moonrocká.
A STAR laborban tartják őket különleges erőtér oltalma alatt. Ide tör be Joker, hogy kiszabadítsa és Jokerizálja őket.
Ezalatt Harley hiába győzködi lakótársát Poison Ivyt, hogy tartson vele a frissen lopott motorja kipróbálása során, így egyedül tesz egy kört. Hamarosan belefut Moonrockba és Lady Lunába, akiket Joker küldött. Harley megörül, hogy szerelmének szüksége van rá, azonban csalódottan kénytelen tudomásul venni, hogy Joker a megölésére küldte a két szörnyet.
Szerencsére a szörnypáros turbékolását kihasználva Harleynak sikerül visszamenekülni Ivyhoz.
Persze itt is rájuk törnek, de addigra Harleynak sikerült preparálnia egy paradicsomot, aminek a segítségével be tudja adni Moonrocknak Poison Ivy univerzális ellenmérgét.
A szörny ettől visszaalakul emberré. Pillanatokon belűl a nap is felkel és Lady Luna magától ölt emberi formát, azért az ellenmérget ő is megkapja, hogy a jokerizáció is elmúljon. Minden rendben. Hát csak majdnem, ugyanis a napfény hatására Rick visszaváltozik Moonrocká. A szerelmesek egyik fele így mindig szörny míg a másik ember, sose lehetnek egymáséi.
A lányok szerencséjére azonban a megölésük helyett úgy döntenek, hogy visszamennek a STAR laborba, hátha ott megoldást találnak a problémájukra. A végére Harley és Ivy is kibékül (Ivy ugyanis kissé berágott azon, hogy Harley csak a saját életét menteni tért vissza hozzá).
Karl Kesel sztorija jó. A szörny-szerelmespár, és az ahogy Harley tönkrevágja a kapcsolatukat, kimondottan mókás. Azonban ez nem tölti ki a füzetet, aminek a többi része meglehetősen lapos, néhány poénnal és nem túl izgalmas akciójelenettel fűszerezve. Chuck Dixon azért szólhatott volna neki a lánykérős részről, akkor talán nem került volna ekkora ellentmondásba a fősztorival (ott ugye Joker megkéri Harley kezét, aki nemet mond, és ezért akarja megöletni őt, itt meg Harley lelkesen várná az ajánlatot, de helyette Joker csak megöletni akarja). Pete Woods rajzai itt sokkal jobbak mint a fősztoriban. Bár viszonylag kevés vonallal dolgozik, mégis kidolgozottabbnak és kevésbé stilizáltnak tűnnek (sokat tesz hozzá a színező, Peter Pantazis is). Néhány arckifejezést leszámítva szinte már tökéletes.