Elvben 5 évvel járunk az előző füzet kalandjai után (érdekes adalék ahhoz, hogy hogyan telik az idő a DC univerzumban). Barbara már nem Batgirl, hanem a tolószékhez kötött lebénult Oracle, aki még most is Jokerről és a Gyilkos tréfáról rémálmodik.

Catwoman pedig már motoros szerkóban jár a korábbi testfesték helyett.

Mivel Oracle a rémálmoktól nem igazán tud aludni, minden idejét a bűnüldözésnek szenteli. Az utóbbi napokban aggasztó hírek érkeznek Catwomanről, aki több véres mészárlást is végrehajtott. leginkább a cyberbűnöző, Christian Sparks érdekeltségei ellen. Szép lassan kiderül (vagyis Oracle kideríti), hogy Christian csaja, Deana Lyons áll a támadások mögött, aki valójában nem más, mint az előző részből megismert Val Lewton. ő ugyanazokkal dokikkal műttette meg magát (meggyilkolt apja vagyonából), akik a múltkor Ryder Burnhamet is felturbózták. Elektromos kütyüket beépítve felgyorsították a reakcióidejét, és megnövelték az erejét, valamint mindent elvágó karmokat is kapott. Miután mindenkit elintézett maga körül, már csak a Catwomannel való leszámolás van hátra, hogy a helyébe léphessen.

Oracle azonban az űzött vad segítségére siet, aki a kapott infók segítségével Valt egy transzformátorházhoz vezeti, ahol az erős elektromágneses mező hatására Val elveszti minden erejét.

A segítségnek azonban ára volt, Catwoman kénytelen visszaszolgáltatni az előző részben ellopott festményeket.

John Francis Moore sztorijának dramaturgiája ismét jól felépített és nagyon összetett. Ha lehet, még összetettebb, mint a múltkor, emiatt nem is lehetett részleteiben ismertetni a sztorit. Ismét sok a mellékszál. Megint kitérünk Barbara és Gordon felügyelő kapcsolatára. Előkerül Nightwing és Fekete Kanári is. Az ő szerepük elsősorban az, hogy meghallgassák az olvasóknak szánt információkat. A festmények ügye erőteljesebben végigvonul háttérszálként. Nemcsak Barbara rágódik azon, hogy hogy átverte őt Catwoman miattuk az előző füzetben, hanem Catwomant is látjuk, hogy sikertelenül próbál megszabadulni tőlük. összességében viszont ez a Val Lewtonos bosszúállósdi amiatt, hogy Catwoman nem vette maga mellé segédnek, sokkal erőltetettebb, mint a múltkori szám sztorija.
A rajzoló viszont más, David Ross. A stílusa sokban eltér Darick Robertsontól. Az arcai nem olyan eltúlzottan karakteresek, emiatt azonban alig lehet ráismerni a szereplőkre (ezt viszont ki is használja a sztori). Az akciójelenetei is jóval visszafogottabbak, ami azért kár, mert jóval több van belőlük, mint az előző füzetben.
Külön aktualítást ad a történetnek a világháború során hivatalosan megsemmisült festmények témája.
Szolgálati közlemény: Sajna még ezután se térünk rá a lányok beígért nagy megújulására, mert időközben rábukkantam egy 2002-es nyolcrészes minire, a Batman Familyre, amiben szintén megfordultak, szóval most az következik.