Breathless.
A lányok könnyes szemmel nézik főhadiszállásuknak, a gothami óratoronynak a füstölgő romjait,
ami a War Games crossover végén robbant fel (felmerült bennem, hogy írok majd róla, de mivel irgalmatlanul hosszú, és gyakorlatilag semmi köze a lányok kalandjaihoz, csak Oracle vesz benne részt magában, nem mint a Birds of prey tagja, inkább letettem róla). Oracle felidézi az eseményeket, amikor Batman megmentése érdekében kénytelen volt beindítani az önmegsemmisítő rendszert.
A lányok Fekete Kanári virágboltjában gyűlnek össze haditanácsot tartani egy kis tea mellett. Mivel az óratoronyra kissé túl sokszor bukkantak rá, ideje egy nehezebben fellelhető főhadiszállást választani. Ted Kord (a Kék Bogár) segít összehozni nekik egy repülőgépet, ami hogyha kell, a radarok által érzékelhetetlen, ha pedig arra van szükség, megsokszorozódik (mármint a radaron, nem a valóságban). Oracle emellett úgy dönt, hogy proaktívak lesznek, és ők fognak kezdeményezni a gonosztevők ellen (azt hittem, hogy ez eddig is így volt). Először azt a drogbandát számolják fel, amit Savantéknak kellett volna, de inkább városrehabilitációba kezdtek. Az akcióban, csaliként, meg néhány ütés erejéig Oracle is részt vesz Kanári és Huntress mellett, így ez az első eset, mikor tényleg egy csapatként lépnek fel.
A fickó ellen valami bonyolult jogi háttér miatt nem folytatható nyomozás, de a hatóságok hirtelen vészhelyzet esetén intézkedhetnek, ezért Oracle gyújt egy kis tüzet, és hogyha a tűzoltás közben rátalálnak a droglaborra, el is járhatnak az ügyben. A sikeres akció után az új gépükre, az Aerie One-ra szállnak, még isznak egyet Gothamre, és Oracle bejelenti, hogy most aztán jó hosszú időre elhagyják a várost. Itta az ideje megismerni a pilótát is, Zinda Blake-t, (az eredeti) Lady Blackhawkot.
There would be no spring.
Mivel Lady Blackhawk egy nem túl ismert ezüstkori szereplő, kap egy kis háttértörténetet is. Egy szépen megrajzolt kis semmiség az egész, amiből megtudhatjuk, hogy Lady Blackhawk a Zero Hour óta egy munkanélküli, alkoholista pilótanő széttört álmokkal, egészen addig míg Fekete Kanári fel nem keresi Oracle ajánlatával.
Hát, valójában mindkét sztori egy szépen megrajzolt (Ed Benes és Eduardo Barreto) semmiség, a nagyobb kalandok közti alibi számokat idézi, mint amilyen például a múltkori is volt. Nem igazán méltó egy ünnepi, 75. másfélszeres számhoz, még akkor sem, hogyha belépett egy új szereplő, és a csapat új helyre tette át a székhelyét. Az pedig, ahogy az egészet a War Crimeshoz kötik, egyszerűen felháborító, az ember az óratornyos balhé miatt olvasson el egy hatalmas hármas crossovert, amihez ráadásul további komoly előzményolvasások szükségesek, és ráadásul egyébként semmi köze a lányok kalandjaihoz.