Huntresstől és Catwomantől elbúcsúzunk, Oracle és Fekete Kanári kettesben folytatja tovább. Dinah álruhában egy showműsor meghallgatására megy, ami a második lapra máris bunyóba torkollik, ugyanis el akarják rabolni.
Fekete Kanári gyorsan lerendezi a rosszfiúkat, és kiszabadítja az elraboltakat. Kiderül, hogy a szállítmányt a Karib tengeri Santa Priscára vitték volna, tehát irány a sziget. A repülőn Dinah (és mi is) egy oktatófilmből értesül róla, hogy Santa Priscát egy Jefe del Mundo (a világ főnöke) becenevű diktátor irányítja külföldi zsoldosok segítségével. Mi közben láthatunk egy erősen drogbáróként viselkedő fickót, aki éppen a sziget bizonyos terményeinek megvételéről tárgyal, amire az egész világ vágyik. A tárgyalások kudarcba fúlnak, és emberünket épp megölni készülnek, amikor inkább ő ölet halomra mindenkit. Dinah is megérkezik végre, egyből a segítségére szegődik egy kis taxisofőr, Tico, akinek vezetni nem tudása a sztori egyik fő poénforrása lesz
A Hotelben Dinah azzal szembesül, hogy foglalás híján nem akarnak neki szobát adni.
Szerencséjér (?) megjelenik a drogbárószerű fickó, Mr. Galiant, és egyből elintézi neki a szobát. Persze egy randit kér cserébe. Fekete Kanári a randi helyett inkább a kikötőbe megy kémkedni. Közben bérgyilkosok törnök a szobájába, akiket a randira érkező Galiant intéz el. Aki ezután embereivel Dinah nyomába ered, és el is kapja. Kiderl, hogy Galiant azzal a megbízással küldték bizonyos üzleti csoportok, hogy megdöntse el Jefe uralmát. Megbízói a sziget bizonyos botanikai természeti kincsei iránt érdeklődnek. Dinah inkább képen rúgja Galiantet, aki hagyja lelépne, mert úgyse veszélyezteti a terveit. Kanári eztán fellóg a rabszolgaszállító hajóra, és Tico meg egy kamion segítségével kiszabadítja a foglyokat. Oracle persze megint folyton aggodalmaskodik, ezért Fekete Kanári megint megszabadul a fülbevalóitól. Ezután természetesen fogságba esik. Oracle eztán felhívja Galiantet a szállóban és a segítségét kéri (valamivel zsarolja). Dinah már épp a kínzóasztalon feszik, mikor Galient megérkezik az embereivel, és megmenti. Kanári nem örül a megmentője személyének, mire (most jön a nagy csavar) kiderül, hogy Galiant nem kábítószerben, hanem kóladióban utazik (nem coca hanem cola LoL), a Zesti (vagyis Pepsi?) Colát képviseli, akiknek államosították az itteni üzletét. A félreértések tisztázása után Dinah el Jefe nyomába ered, és el is kapja. Minden Happy End, csak a randi nem jön össze, mert Dinah a Soder Cola híve.
A sztori (Chuck Dixon), amely visszatért az elején említett emberi jogi, harmadik világbeli témához, kimondottan élvezetes, fordulatos, jó volt a csavar a kóladióügynökkel, és poénok is voltak szép számmal. A rajzoló megint új, Stefano Raffaele, aki jó, bár néha nehézségei támadnak az anatómiával. És persze nála is kifogásolom Dinah férfias arcát. Lassan kezd az a gyanúm támadni, hogy Kanárit ilyen maszkulin arcberendezéssel kell ábrázolni.
Update: The english version of this post is here.
