Time to Kill.

Véget ért hát az Officer Down, így visszatérhetünk végre a lányok kalandjaihoz. Mindjárt egy háromrészes minisorozatnak kezdünk neki. A sztori végig két különálló szálon fut, amik csak a füzet legvégén futnak össze. Még valamikor a Hunt for Oracle végén Dinah és Barbara végre személyesen is találkozott egymással. Akkor jeleztem, hogy ez nagy jelentőségű lesz kettejük kapcsolatának a szempontjából (és kifogásoltam is, hogy ehhez képest mennyire elsikkadt). Bár már fél év is eltelt annak a füzetnek a megjelenése óta, most jött el az ideje, hogy a lányok tényleg összebarátkozzanak. Csupa csajos dolgot csinálnak. Kibeszélik a pasijaikat, Barbara most már jobban kedveli Nightwinget, mint Jason Bardot, Dinah meg a Zöld Íjjász halálán kesereg (eddig csupán ez a második utalás a sorozatban Dinah és a Zöld Íjjász kapcsolatára, sőt, az első tulajdonképpen nem is a sorozatban volt). [UPDATE: nem véletlen az utalás, ugyanis most indul útjára az új Zöld Íjász sorozat.] Sétálás közben lerendeznek egy rablót.

Szóval csupa lányos dolog.

A másik szálon pedig tudósok egy titokzatos szovjet műholdat vizsgálnak (igen, azt), amikor megjelenik a semmiből Cheshire, a gonosz lánycsapat, a Ravens vezetője, majd pár viking és indián harcos is, és tartanak egy kis vérengzést.

A tudósok megállapítják, hogy a műhold az őt ért neutrínósugárzás hatására különleges, időn kívüli állapotba került, és hogyha valaki közelít hozzá, az időanomáliát okoz, ami gyakorlatilag egy időkaput nyit meg. (Aki esetleg nem emlékezne, a Ravens lányok még valamikor jó régen, pont így kerültek vissza az indián-korba.) Mivel Cheshire közismert bűnöző, úgy döntenek, hogy megfelelő erőt kell átküldeni a múltba, hogy megakadályozzák Cheshire visszatérését a jelenbe. De félő, hogy a múlt megváltoztatásával több kárt okoznának, mint hasznot. Úgy döntenek, hogy Dinah-t kell visszaküldeni, mivel az ő képe már felbukkant egy korabeli régészeti leleten, tehát nyilvánvalóan járt már (járni fog?) a múltban.

Felkeresik tehát a lányokat.

Hát Chuck Dixon sztorija nem volt különösebben pörgős, sem pedig érdekes, akció meg poén is alig. A sztori egyik felében megint elővette a csajos témák közhelygyűjteményét, a másik szál pedig sajna túlságosan is nyilvánvaló volt. Butch Guice viszont most már tényleg egyértelműen fejlődik. úgy látszik az egy hónapos szünetet, egy rajztanfolyamra használta. Egész jó arcokat rajzol.

Bár azért még van mit tanulnia.

Update: The English version of this post is here.