Fekete Kanári a General Robotics központjába hatol be,
hogy megtudja, milyen titokzatos dolgot is őriznek ott. Azonban másvalaki is érkezik, hogy megszerezze ezt a titokzatos dolgot.
Sikerül megelőznie Dinah-t, és behatol a terembe, ahol egy üstnyi homokot őriznek, ami azonnal ellepi a hozzáérő behatolót.
Ugyanis nem homokról, hanem milliárdnyi nanobotról van szó. Dinah megpróbálja elintézni a homokemberré vált pofát, azonban a kanárisírás nem hat rá, hozzáérni meg nem tanácsos, mert akkor rá is átmásznának a nanobotok.
Szerencsére Oracle tudja a megoldást, lekapcsolni a villanyt.
A nanobotok ugyanis napelemmel működnek. Energiaforrás híján azonban gazdatestükből kezdenek el energiát nyerni (vagyis megeszik), így hozva létre az új szupergonoszt, Entityt.
Chuck Dixon egy fokkal komolyabban vette a sztori megírását, mint a múltkor, azonban a történet faék egyszerűségű, fél füzetnyi felvezetés némi poénkodással (és elvben feszültségkeltéssel, de inkább csak unalommal), majd fél füzetnyi akció. A rajzoló a két füzettel korábban már bevált James Fry. A szexista vonal mellett (mellek, seggek), most már az arcokra is nagyobb hangsúlyt helyez. Néha ugyan túlzásokba esik az árnyékolás terén,
de általában nagyon jó.
És néhány mérsékelten ötletes panelszerkesztés is belefért.