A lányok, már annyiszor belengetett nagy megújulásához kapcsolódóan megjelent egy Secret Files & Origins füzet is.
End to End
Egy gothami szuperhős/gonosz-bulvárlap (ilyen is van?) megírja, hogy egy lány teherbe esett Pingvintől. Pingvin meglátogatja a szerkesztőt, kiszedi belőle a lány adatait (nem tudta kivel feküdt le?) és kinyírja.
Az újságot olvasva Oracle is aggódni kezd a lányért (Oracle mindent elolvas), és Fekete Kanárit küldi a megmentésére. Dinah az utolsó pillanatban kimenti a lányt Pingvin bérgyilkosainak karmai közül. Motorral sikerül meglépniük Oracle segítségével, aki megbuherál egy sorompót. Fekete Kanárit viszont meglövik.
A metróban menekülnek tovább (közben a lány elmeséli, hogy hogy esett teherbe), de Pingvinék rájuk bukkannak. Fekete Kanári ráförmed Pingvinre, hogy mégis milyen dolog ez már, hogy a saját gyerekét akarja megölni. De Pingvin visszavág, vele még a legrészegebb nő se hajlandó lefeküdni, így nem lehet az ő gyerekéről szó. Miután ezt tisztázták, megkezdődik a bunyó, Kanári mindenkit elintéz, kivéve Pingvint, aki viszont majdnem ledöfi az ernyőjével. Szerencséjére a terhes lány a retiküljével leüti Pingvint, majd bevallja, hogy tényleg nem tőle terhes, Oracle is beszámol a DNS vizsgálat eredményéről, tényleg nem Pingvin az apa. A lány csak egy kis figyelmet akart.
Még Chuck Dixon idején sokat háborogtam azon, hogy ne egy férfi akarjon már női témákról írni. Most, hogy egy nő tette, arra kellett rájöjjek, hogy így viszont nem érdekel. Új szerzőnk ugyanis nő, Gail Simone. Mivel mostantól ő veszi át a sorozatot, egy picit bővebben írok róla. Rajongóként került kapcsolatba a képregényekkel, és felháborodott azon, ahogy a női karaktereket kezelik, és ennek kapcsán indított egy honlapot Women in Refigerators néven.
A címadó a Zöld Lámpás, Kyle Rayner barátnője, Alex DeWitt volt, akit megöltek és beraktak Kyle frigójába. A honlapon a hasonló eseteket gyűjtötték össze, és a legfajsúlyosabb eset ezek közül az volt, ahogy Batgirllel elbántak a Gyilkos tréfában. A honlap kampányának volt köszönhető, hogy a lebénult Barbara Gordon mint Oracle egyre nagyobb szerepet kapott, és nemsokára önálló sorozata is indult Kanárival. Simone neve ezzel mindörökre összeforrt Barbara Gordonéval. A DC úgy gondolta, hogy úgy szerelhetik le legjobban Simone-t, hogyha megteszik képregényíróvá, és ma már ő a legmenőbb női képregényíró.
A rajzoló Ed Benes (a félreértések elkerülése végett: semmi köze a cseh Edvard Benešhez, ő brazil és teljesen máshogy hívják, ez csak a művészneve, és nem magyarellenességéről, hanem szépséges, pisze női arcairól hírhedt) volt, aki innentől szintén az alkotóbrigád tagja lesz. A reluxa árnyaival játszadozva izgalmassá és kissé művészi tette az első pár lapot, majd a panelszerkesztéssel (széles és lapos képkockák) teremtett dinamikus légkört, de a rajzok maguk gyorsan felvázoltnak tűntek (szerintem elvitte az időt a reluxa árnyékokkal való pepecselés az első pár lapon).
Ja, a lányok közben csak úgy megnéznek egy TV műsort Fekete Kanári múltjáról is:
Flip Side
Huntress épp rajtaüt egy droglaboron, amikor Fekete Kanári is betoppan ugyanevvel a céllal.
Bunyó közben folyton egymást szapulják, hogy kinek hitelesebb a motivációja a bűnvadászathoz. Majd a végén megállapítják, hogy mégse különböznek annyira egymástól. Paul Storrie pár oldalas sztorijában megállás nélkül pörög az érdektelen alibiakció, Jeffrey Henderson rajzai ehhez illően eszméletlen dinamikusak bár sok képkocka nem túl kidolgozott.
Who's Next?
A quraci kudarc után Powergirl nem hajlandó többé együttműködni Barbarával (lásd Birds of Prey 042), aki kénytelen új ügynök után nézni.
Gyorsan ejti a jelöltek közül Wonder Womant, Argentet, Firehawkot, Mary Marvelt, Catwomant, Jade-et, Supergirlt és Starfire-t (őt azért, mert Nightwing menyasszonya volt, konkurenciára pedig nincs szükség). Majd hosszasabban elidőz Fire-en, Dr. Fate-en, Big Bardán és Huntressen, de egyik se az igazi (bár Huntressben lát némi potenciált). Végül Fekete Kanárira esik a választása.
Scott Young története elvben vicces lenne, de elég harmatosak a poénok. A legjobbat leírtam, a többivel inkább nem fárasztom magam. Phil Winslade élvezettel rajzolgatta Oracle arcait különböző érdekes szögekből. Némelyik nagyon jó lett, némelyik nagyon béna, de hát ahol fát vágnak, hullik a forgács.
Emellett van még néhány karakterismertető Scott Beatty tollából.
Huntressét Shawn Crystal rajzolta,
Batgirlét (Cassandra Cain) és Oracle-ét Brian Stelfreeze,
Fekete Kanáriét pedig Ed Benes.
Hát összességében elég lapos lett ez a füzet, semmi érdekes nem derült ki belőle.
