Long Time Gone
Nagy pillanat érkezett el a csapat (vagyis inkább a róla szóló képregény) életében, végre önálló sorozatként is elindulhattak. Magabiztosan mindjárt egy háromrészes minisorozattal kezdenek. Érdekes viszont, hogy a minisorozatnak nincs címe, a Hellhoundot én választottam a főgonosz neve után. Még mielőtt belefognánk magába a történetbe, pár szó a címlapról. Rendszeres gyakorlat lesz, hogy a Birds of Prey címet valami vicces mondatba szúrják be, mint most például: "Havonta törnek szíveket és arcokat a Ragadozómadarak." Még két szimbólumról, amelyik megjelenik a borítón. Az egyik az óra, amelyik Oracle rejtekhelyére a gothami óratoronyra utal, gyakorta megjelenik a borítókon (sőt mintha már lett is volna). A másik pedig az a törzsi maszk szerűség. Az pedig Oracle jelképe, és valamiképpen Oracle (nem Barbara Gordon és végképp nem Batgirl, hanem Oracle) eredetéhez kapcsolódik.
Ennyi bevezetés után, akkor vágjunk is bele:
Tényleg hosszú idő telt el (1999 januári a szám, az előző két szám 1998-as, a Revolution és Wolves 1997-es, a többi 96-os), ugyanis Dinah-nak igencsak megnőtt a haja. Fekete Kanári problémázik egy kicsit azon, hogy Oracle kamerán át nézi őt, ő viszont még csak nem is látta a társát. De a Spellbinderes epizóddal ellentétben (ahol végülis nem is ő volt), könnyen belenyugszik a dolgokba.
Ezután ugrás, egy fiatal pár menekül egy bizarr kinézetű pofa, Hellhound és kutyái elől.
Vissza a lányokhoz. Oracle Rheelasiába küldi Dinah-t, ahol hatalmi vákuum alakult ki, és ez vonzza a sötétebbnél sötétebb alakokat. Mind közül a legsötétebb a drogbáró, Jackie Pamerjanian alias Jackie Pajamas, hozzá érkezik betársulni Reed Montel. És érkezik Fekete Kanári is, mégpedig egy luxus óceánjárón (úgy látszik nem túl sürgős a dolog, vagy nincs repülőjárat?). Közben három dolog is kiderül Oracle kapcsán, valaki kamerán figyeli őt, rendszeresen chatel egy Beeb nevű nickkel, rendszeresen meghackeli a Pentagont, hogy felhasználja az informatikai rendszerüket. Emiatt nagyon berág rá ott egy őrnagy, és mindenáron el akarja kapni. Végre Dinah is megérkezik a karibi szigetre (mert Rheelasia az). Éjjel egyből betör Pizsamához, itt talál egy nagy szuvenírgyűjteményt levágott fülekből és újakból. Egy kamera segítségével Oracle is lát mindent, így megpillantja Reed Montelt, és megállapítja, hogy nem is az, hanem Jason Bard, és a jegyese volt. Közben Kanárit meg leleplezni igyekeznek Pizsama emberei.
És már vége is. Hát ennyi. Chuck Dixon szépen alaposan felvázolta egy sztori (és még néhány későbbi szál) alapjait. Akció meglepő módon szinte semmi. Rajzolónak visszatért a két számmal korábbi Greg Land. Úgy látszik szóltak neki, hogy Dinah múltkori terpesztései kissé obszcének voltak, így ezektől most eltekint.
Update: The english version of this blogpost is here.