Ez még nem a beharangozott új korszak kezdete, hanem két egyrészes, de összekapcsolódó mini, ami még 2003 tavaszán jelent meg. Valójában nem Birds of Prey történetek, hanem Barbara Gordon és Catwoman közös kalandjai. Valamikor a régmúltban járunk, amikor a mi Barbaránk még tudott járni, és Batgirlként akciózott. Barbara még kezdő a szuperhős-iparban, így teljes lelkesedéssel veti bele magát az akciókba. Egy bűnöző elkapása közben egy erősen oszló női tetemre bukkan.

Elhatározza, hogy utánajár az esetnek. A lánnyal elektromos sokk végzett. A lakásában sikerül rábukkannia a titkos naplójára, amiből kiderül, hogy egy vidékről érkezett naiv lány volt, akiből hamar züllött partiribanc lett. A napló utolsó lapjain előbukkan egy elit klub címe. Barbara ide veszi hát az irányt. Úgy fest senki sem ismerte a lányt, de előkerül Barbi egyik volt osztálytársa, Valerie (Val) Lewton, aki kimaradt a suliból. Kiderül, hogy az áldozathoz hasonlóan az apjával való rossz kapcsolata miatt jött fel a nagyvárosba, hogy megmutassa neki, mekkora ribanc is ő. Barbara már megkérdezni Valt, hogy ismerte-e a hullát, amikor megjelenik egy bizarr fickó, aki egy exkluzív magánpartira hívja Valt. Ahogy Val távozott, egyből előkerül egy pofa, aki ismerte az áldozatot, és ugyanazzal a bizarr pofával látta legutóbb, akivel Val is elment, és akinek egyébként Vámpír a beceneve. Barbara gyorsan utána rohan, de már későn.

Ideje rátérnünk másik címszereplőnkre, Catwomanre, aki a város egyik nagy filantrópját, a nyomorék Ryder Burnhemet készül kirabolni, akinek rengeteg, a világháborúk során elveszett festménye van. Ide kerül Val is, egy kétszemélyes partira. Úgy fest az ágyban Burnham nem béna. Sőt, valójában egyébként sem. A légyott után egyre azzal zrikálja Valt, hogy biztos mekkora csalódást okozott az apjának. Miután Valnak nagyon kényelmetlen ez a téma, távozni akar, de Burnham nem hagyja, és nekiesik. Val menekülni kénytelen, de Burnham a képtárban a nyomába ér, pont ahol épp Catwoman dolgozik. Burnham megragadja Valt, és hirtelen villámok csapnak ki a testéből.

Ezt már Catwoman sem nézi tétlenül, közbelép és kimenekíti Valt Burnham karmai közül.

A Hoppon maradt Burnham a vámpírt, Erich-et kéri fel a takarításra.
Jobb nyom híján Barbara épp Erich lakását figyeli, amikor összefut Catwomannel, aki pedig Val Erich-nél lévő irataiért jött. Ketten gyorsan elintézik a vámpírt, majd Catwoman felvilágosítja Batgirlt, hogy igazából Burnham a hunyó, majd felajánlja, hogy dolgozzanak össze ellene. Barbara ugyan húzódozik, de azért tudjuk, hogy úgyis igent mond.

Catwomannek közben egyre jobban az agyára megy a nála lévő Val, aki mindenáron a segéde akar lenni Kitty néven. Miután Val teljes elutasításban részesül, inkább nekivág, hogy egyedül számoljon le Burnhammel.

Catwoman ezután Batgirllel hozzálát a leszámoláshoz. Először Erich-et hallgatják ki, akitől megtudják, hogy Burnhamet valami elektromos izé beültetésével kigyógyították a bénaságból, de ettől teljesen megőrült, ráadásul még villámokat is szór.
Ezután az infók birtokában megzsarolják Burnhemet és találkára hívják a könyvtárba, ahol Catwoman várja. Burnham egy zsák pénzzel érkezik, de nem is, mert a zsákban az alélt Val van, és Burnham a megölésével fenyegetőzik, de sebaj, mert Catwoman sem Catwoman, hanem Batgirl (ezt a könyvtárból lehetett volna sejteni, Barbara ugye könyvtáros).

De hol késik a felmentő sereg, az igazi Catwoman? Azért az utolsó pillanatban csak befut, és távirányítóval kikapcsolja Burnhamet, aki így újra lebénul. A megmentett Val viszont elég pipa, mert Catwoman nem őt kérte fel segítségnek.

Sluszpoénként Catwoman késésének az okára is fény derült, ő kihasználva, hogy elcsalták Burnhamaet, aki sosem mozdul ki otthonról, szépen kirámolta a képtárát. Barbara vigaszdíjként egy képet kap, amit természetesen múzeumba juttat.
Ja, és a végén Val visszamegy az apjához.
John Francis Moore sztorija kiváló dramaturgiájú, jól felépített, nagyszerű érzékkel, élvezetesen van megírva. Maga a történet is érdekes, fordulatos és izgalmas, bár a végén Burnham kikapcsolása ritka nagy hülyeség. A képrablásos szál igazi MacGuffin, bár az olvasó szempontjából érdektelen, ez motiválja Catwoman cselekedeteit. Bár egyébként is elég összetett történetről van szó számos mellékszál bolondítja meg, elsősorban Barbara Batmannel, Robinnal, és mostohaapjával, Gordon felügyelővel való viszonya. Ez utóbbi segítségével állítja szembe a szerző Barbarát Vallal és a meggyilkolt lánnyal, akinek az apjukkal való rossz viszonyuk lett  a végzetük.
Darick Robertson rajzai is nagyon élvezetesek, elsősorban az akciójelenetek dinamikája kiváló, előszeretettel ábrázolja a mozgás síkjára merőlegesen a jeleneteket (Úgy fest, hogy a testfestékszerű ruhában akciózó Catwoman feneke miatt). Az arcok is jók, bár néha kissé bizarrak. A panelszerkesztés, köszönhetően a nagy oldalméretnek, néha kissé túlzsúfoltnak tűnik. Ez minden rossz, amit mondhatok róla. Ja, meg a szöveg sokszor elég nehezen olvasható.