Induljon tehát ez a nyolcrészes mini. Nyitányként jó alaposan (38 oldalon) belemerülhetünk a gothami ügyekbe. A város egyik maffiája, a Rossetti klán ellen egy titokzatos szervezet hajt végre támadásokat, jelmezes bérgyilkosuk, Tracker révén (akit valamilyen orvosi beavatkozással turbóztak fel).
Bruce Wayne-nek pedig azzal kell szembenéznie, hogy az igazgatótanács egyik tagja, Delilah Wagner át akarja venni a hatalmat a Wayne Enterprise-ban.
Ő egy könyörtelen, erős kezű nő, akit azért vett be Bruce Wayne Lucius Fox stroke-ja v szívinfarktusa után, hogy megakadályozza Lex Luthor hatalomátvételét (ugyebár végső soron Luthor állt az egész Bruce Wayne murderer/fugitive ügy mögött, hogy megszerezze a céget). Erre Delilah pont a Bruce Wayne murderer/fugitive ügyre hivatkozik, ami miatt el kell Bruce-t távolítani a cég éléről, és sikerül is megszerezni az igazgatótanács támogatását. Oracle azonban szerencsére előás néhány terhelő bizonyítékot Delilah-ról (amik persze Bruce-nak már akkor megvoltak, amikor felvette a nőt; nehogy már Oracle bármiben is jobb legyen, mint Batman).
Delilah hatalomátvétele így meghiúsul, Bruce pedig Celia Kazantkakist nevezi ki ügyvezető igazgatónak, aki egyedül volt hű hozzá az igazgatótanácsban, és még régről ismeri az anyját, Martha Wayne-t valami közös árvamentésből, és nemrég jött haza Európából, igazgatótanácsi posztját pedig férjétől örökölte.
Mindeközben Tracker egyre írtja Gabriel Rossetti embereit, de szerencséjére megjelenik nála egy másik jelmezes szupergonosz, Suicide King, aki felajánlja a segítségét. A nagy leszámolásra egy felhőkarcoló tetején kerül sor.
Batman is tiszteletét teszi, és egyből kiderül a számára, hogy Tracker és Suicide King voltaképp egy céghez tartoznak, ugyanaz volt a képzésük, ráadásul ugyanonnan irányítják mindkettőjüket. Erre fel vissza is rendelik őket, de Tracker inkább megküzd Batmannel, vesztére mert a Denevérember ledobja őt a felhőkarcolóról, és szörnyethal.
Cliffhangerként még megtudjuk (csak mi, nem Batmanék), hogy a frissen ügyvezetővé kinevezett Celia is ehhez a titokzatos szervezethez tartozik.
Emellett még számtalan mellékszál is fut, amelyek közül van ami egyértelműen fontos lesz, a többiről meg ki tudja. Egy alkoholista riporter, Roger Sloane valamire mindenáron figyelmeztetni próbálja Bruce Wayne-t. A dolognak Robin jár utána, de nem jut semmire. Mi viszont látjuk, hogy Sloane hullája már egy szemetesben pihen, és egy fénylő szemű alak egy noteszt vesz ki kihűlt ujjai közül (Update: a bérgyilkos, Mr. Fun az, és nem világit a szeme, csak így rajzolták a szemüvegét).
Aztán van valami őrült tudós féle alak, aki egy óriási cintányéros csimpánzbabát épít Rossettinek.
Batman egy számomra teljesen ismeretlen pofától (Update: közben megtudtam, hogy Luke Santosnak hívják) szerez tudomást Suicide Kingről.
Bruce Wayne az ex-ügyvezetőjétől, Lucius Foxtól informálódik Celiáról, és felbukkan még Fox lánya, Tiffany is. Hát remélem nem hagytam ki semmit.
A szerző ismét John Francis Moore, így nem csoda, hogy a történetvezetés megint eszméletlen bonyolult lett. Rengeteg szál, amik ugyan valamennyire össze vannak kötve, de azért még így is elég szétesett az egész. 38 oldalon át olvasni ezt a szerteágazó prepozíciót eléggé fárasztó volt, remélem megéri. Egy apró megjegyzés még, úgy tűnik, hogy Moore különös vonzalmat táplál az orvosi beavatkozással felturbózott szupergonoszok iránt. A rajzoló Rick Hoberg és Stefano Gaudiano volt. Nem tudom pontosan melyikük mit csinált, de végeredmény eléggé egységes. Egyszerű, de magabiztos, enyhén vázlatos, stilizált rajzok. Az arcok és mozdulatok terén az egyszerűség ellenére tökéletes szakmai magabiztosság. Egyedül az akciójelenetek tűnnek a számomra egy kissé túl vázlatosnak.