SIMON says armageddon
Sok szempontból átmeneti ez a szám. Ezzel véget érnek a lányok különálló füzetekben futó kalandjai, és innentől saját sorozatban folytatódnak majd. Ezzel együtt vége a dupla vastagságú számok korának is, és már csak 22 oldal lesz egy füzet, sőt már ez is az. Ráadásul ez a szám, mint a borítójából is elég egyértelmű, tulajdonképpen nem is a ragadozómadaraink kalandjairól szól, hanem a majdani ellenfelüknek szánt csapatéról. Négy lányból álló zsoldoscsapat, szintén madárnévvel, Ravens, azaz hollók. Nagyon eredeti. Egyből egy izgalmas (bár nem akció) jelenet közepén nyitunk.
Egy katona egy nukleáris fegyvert készül aktiválni.
Aztán ez egyből félbe is marad, és egy nagyon-nagyon hosszú flashbackban megtudhatjuk hogyan is kerültek ide a hollók, és kik ők. Vezetőjük Cheshire, neki még múltjára is történik némi utalás, a többiek, Vicious, Termina és Pistolera. Mind nagyszerű harcos, de szuperképességei egyedül Terminának vannak, ha egy élőhöz hozzáér, az meghal. Elég ütős, ezért a balesetek elkerülése végett, valami védőpáncélszerűség borítja, amit én elsőre egész testet beborító, bizarr nonfiguratív tetoválásnak néztem. Egy SIMON nevű bűnszövetkezet bázisát készülnek elpusztítani egy dzsungel mélyén. Az út során Pistolera és Vicious állandóan marják egymást, kétségbe vonják a másik ölési képességeit, és ezeket pont a másikon készülnek bemutatni. Ilyenkor Cheshire mindig közbelép. Ezek a sztori fő humorforrásai. Persze azért gyilkolásznak is. Már majdnem teljes a siker, bent vannak a központban, de egy katonának sikerül eljutnia a neutron generátor vezérlőjéig, és azt készül beindítani. Visszajutottunk tehát a sztori elejéhez.
(Itt hosszasan fejtegetik, mármint képregéyhez képest, hogy a neutron generátor abban különbözik a neutronbombától, hogy az csak az élőerőt pusztítja el, de a javakban nem tesz kárt.)
Termina végül lerendezi a katonát, de csak azért, hogy aztán maga vegye kézbe az aktivátort, ugyanis csak a neutronsugárzás képes elpusztítani az őt belülről rothasztó vírust, aminek szuperképességeit köszönheti. A gyógyulásba azonban ő is belehal. A többiek menekülnek a robbanás elől. Gyakorlatilag teljes kudarc (magát a generátort akarták volna megszerezni), ráadásul még az egyetlen szuperképességű tagjukat is elvesztették a hollók. (Termina halálát ugyan csak valószínűnek veszi a füzet, de többet nem bukkant fel a DC képregények lapjain, és a linkelt adatbázis is halottnak írja.)
Szóval Chuck Dixon sztorija egyszerű, gyakorlatilag lineráris, sok akcióval, kevés poénnal és egy kis csavarral. Dinah-ék csak két képkocka erejéig tűnnek fel, amikor megállapítják, hogy valahol nagy nukleáris energia szabadult fel. A rajzoló Nelson Decastro, eddig ő a legkevésbé jó, ezt azonban felejtetni tudja az erőtljes színezés.
Update: The english version of this blogpost is here.