The Villain.
Nyitásként Dinah egy rabruhás fickóval verekszik (vagyis veri), akiről kiderül, hogy őt kéne megmentenie. Ezután kezdetét veszi egy, az egész sztorin végigívelő menekülés, amely során kiderül, hogy a rabruhás fickó egy bukott diktátor, ezért utálja annyira Fekete Kanári, hogy csak úgy elkezdje verni, aki tisztességes eljárást akarna maga ellen, ezért szöktették meg a börtönből. A menekülést Oracle a távolból segíti, miközben még mindig a titokzatos Beebbel chatel. A hajsza először a háztetőkön, majd a metróban folytatódik (a kettő közt az utcán is). Miután sikerül megszabadulniuk az összes üldözőtől, betérnek egy Hostelbe, közben hevesen vitatkozva azon, hogy fegyencünknek, joga van-e egyáltalán a tisztes eljáráshoz. Ezalatt a lifthez érnek, aminek kinyílik az ajtaja és...
Hát ennyi. Fekete Kanári még elgondolkozik azon, hogy milyen furcsa is az élet. Halálosan gyűlölte ezt a pofát, ő meg kapásból feláldozta az életét, hogy megmentse.
Chuck Dixon sztorija egyszerű, pörgős, mégis komoly, visszatérve a kezdetek emberjogi témájához. A rajzoló megint új, Pete Krause, aki hasonló stílusú Greg Landhez, csak kicsit egyszerűbbek a rajzai.
Végül felvetődik a kérdés, hogy a múltkori számban lévő prológ, vajon erre a sztorira utalt-e. Erre semmilyen utalást nem kapunk, bár tényleg egy politikai fogoly kiszabadításával próbálkoztak a lányok.
Update: The English version of this post is here.
