Truth and Consciences.
Ismét visszatérünk a Zöld Íjász lapjaira, mégpedig most két sorozat erejéig. (A két kimaradt, minősíthetetlen színvonalú részben Roy (Arsenal) elvitte Connort egy sztriptízbárba, illetve Ollie és Mia az eBayen [nem így hívták] Batman segítségével megvette az arrowcart Scavenger orra elől, majd felrobbantotta.)
Nyitányként hosszasan láthatjuk Zöld Íjászt akciózni, miközben egy titokzatos narráló bemutatja őt nekünk mint Star City kertészét.
A narrátorunkról hamarosan kiderül, hogy nem más mint Fekete Kanári és egy randira érkezett.
Ollie elég rossz passzban van a Miával és Royjal (őt a szintén Winick által írt Outsiders lapjain lőtték fejbe) történtek miatt. Tehetetlen dühét a gonosztevőkön vezeti, és Dinah kénytelen visszafogottságra inteni. Fekete Kanári szívesen lelkizne is Ollie-val, de ő inkább csak szexelne.
Másnap Dinah Miával elmegy egy csajos napra vásárolni (gondolom, hogy vele lelkizzen). Ollie és Connor pedig, hogy agyoncsapja az időt, elkezd nyomozni egy műkincsrabló banda után, akik mindenféle természetfeletti mítoszokkal összefüggő műtárgyakat loptak el kicserélős módszerrel, a kilétükre is csak nemrég derült fény, miután kénytelenek voltak leütni egy biztonsági őrt. A fiúk gyorsan el is kapják a bandát, kb. amíg a fenti információkat elnarrálták nekünk.
De ezután jön a meglepetés: a rablókat is meglopta valaki, mégpedig Rébusz.
Judd Winick kellemes hangulatú, lassú folyású, de nem túl érdekfeszítő felvezetésében sajnos nem igazán jönnek át a magában rágódó Ollie lelki problémái, pedig ordítóan ez volt a cél. Ezután jöhet néhány lapos akció, majd a meglehetősen kisszerű Cliffhanger. Már jó párszor alkalmunk nyílt megfigyelni, hogy Phil Hester csak a tartalmasabb mondanivalóhoz tudja odatenni magát. És mivel ilyen itt nemigen volt, csak az erősen darabos, sematikus rajzaiban gyönyörködhetünk.