Positive.
Ollie, a rossz hír után, első zavarában úgy véli, hogy Mia fertőzött üveggel vágta meg magát, úgy szerezte a HIV fertőzést, de Mia inkább szúnyogcsípésre vagy a (sosemvolt) szívátültetése közbeni vérátömlesztésre gyanakszik.
Aztán a viccet, vagyis inkább a szarkazmust félretéve közli Ollie-val, hogy nyilván kurválkodása és/vagy az alatt folytatott drogozása (drogozásról eddig nem volt szó Mia múltja kapcsán, de most kifejti, hogy minden prostinak muszáj volt speedet nyomni, hogy minél kevesebbszer erőszakolják meg). Ezután a doktornéni felvilágosítja az olvasókat a HIV és az AIDS közötti különbségről, és hogy pillanatnyilag nem kell aggódni Mia miatt, mert nem AIDS-es. Mindenestre megkezdik a gyógyszeres kezelést. Ollie és Mia szemmel láthatólag rosszul viseli a dolgokat, ezért az ex buddhista szerzetes, Connor leül lelkizni velük. Ollie-ért, az apjáért nem aggódik különösebben, annál inkább Mioáért, akiről nagy meglepetésre kiderül, hogy az a legnagyobb baja, hogy mocskosnak érzi magát, és attól fél, hogy a fertőzése miatt már senki sem fogja szeretni.
Erre Connor megnyugtatásul megcsókolja (határozottan csak megnyugtatási célzattal), míg Ollie az ablakból figyel.
Hogy a Brickes szál se legyen elfelejtve, Connor egy oldalnyit háborog azon, hogy most már gyakorlatilag hivatalosan is Brické a város.
Judd Winick jól kezdi a sztorit a feszültségoldó poénokkal, de aztán nagyon ellaposodik az egy helyben topogó szenvelgéssel. Phil Hester rajzai egy picit többet adnak a dolgokhoz, mint múltkor, de így se nagy szám.