The End.

Elérkeztünk hát a sztori végéhez. A merénylő, Jordan Reynolds szabad,

az áldozat, James Gordon főfelügyelő örökre megrokkant (persze nem tolószékbe kényszerült, mint nevelt lánya, Barbara egy hasonló eset után, hanem csak botra). Gordon ezért úgy dönt, hogy nyugalomba vonul. Búcsúképp még egyszer magához hívja Batmant a denevérjellel.

Hát a búcsú

elég keserűre sikerül.

Azért később

kibékülnek.

Az eset a nyomozók közül Renée Montoyát és Harvey Bullockot viseli meg a legjobban. Montoya beteget is jelent, hogy a végére járjon Jordan Reynoldsank.

Szerencsére Bullock Kitalálja mire készül Montoya, és a sztori elején Gordon felügyelőtől kapott bilincskulcs segítségével emlékezteti a lányt, hogy nekik csak a bűnösök szabadságát van joguk elvenni, de nem az életüket, különben ők is csak gyilkosok lennének.

Bullock elköszönése azonban elég vészjóslóra sikeredett.

És valóban, legközelebb Reynolds lakását már üresen, néhány vérfolttal tarkítva látjuk viszont.

Bár nem derül ki konkrétan, h ki intézte el, a vége azért elég beszédes. Montoya magányosan iszik a kocsmában a bilincskulcsán merengve, Bullock befut, és csatlakozik hozzá, de az ő kulcsa már nincs meg.

Greg Rucka indította a sztorit, ő is fejezi be. A nyitány azonban jobban sikerült, mint a befejezés. Gordon visszavonulása, és Batmantől való búcsúja, aminek elvben a lényegnek kellett volna lenni (a címlap is, és az alcím is erre utal), elég érdektelenre sikerült. Hiába a nagy érzelmek, valahogy nem tudtak megérinteni. Annál inkább erős lett a Montoya-Bullock féle sztoriszál, érzelempuffogtatás helyett valódi és komoly mondanivalóval. Nem tehetsz igazságot anélkül, hogy bepiszkold a kezed. Nagyon jól használja ehhez Rucka a keretként alkalmazott bilincskulcs szimbolikát. Ami az elején még csak valami elvont szimbólumnak tűnik, az a végére megtelik valóságos tartalommal. Ráadásul Gordon és Batman öreg házaspár szerű civódásánál sokkal jobban megfogott Bullock, aki annak érdekében, hogy Montoya megőrizhesse tisztaságát, magára vállalta a piszkos munkát. Szemmel láthatólag Rick Burchettnek is a Montoya-Bullock szál feküdt igazán, mert az ahhoz készített oldalai lettek igazán sikerültek, a többi meglehetősen unalmas volt.

Végül pár szót összegzésnek az egész Officer Down sztoriról. Nyilván eleve egy lassan hömpölygő, drámaian feszült történetnek szánták. Ennek azonban csak az első két füzet tudott megfelelni, utána már menthetetlenül ellaposodott és leült a cselekmény. Itt kellett volna a nyomozás izgalmainak kitöltenie a sztorit, de a nyomozás sajna túl pikk-pakkra sikeredett. Hiába próbálták aztán a vége felé feltámasztani a drámai feszültséget, ez csak kis részben sikerült (a Montoya-Bullock szállal, mint az fentebb taglaltam). Szóval nagy hiba volt három max. négy résznél hosszabbra nyújtani a történetet. Ráadásul néhány sorozat bevonása teljesen indokolatlan volt a történetbe. És itt pont elsősorban a Birds of Preyre gondolok (meg még a Robinra is), mivel a csapat egyáltalán nem vett részt a nyomozásban, csak Oracle, de ő meg egyébként is állandóan ott lebzsel a Nightwing meg egyéb füzetek oldalain, szóval miatta igazán nem volt szükség a Birds of Prey bevonására. Hát szóval összességében nagyon negatív a kép, hiába volt a sztori szempontjából meg képileg is néhány nagyon jól sikerült rész, az unalom végül mindent elmosott.

Hát ez több volt mint pár szó, de sebaj :P

Update: The English version of this post is here.

A denevér szignálos jelenetben szerepel még Michael Akins, illetve Crispus Allent is látjuk, őket is betagelem.