Armed and dangerous.
Tehát a szuperhősbrigád (Batman, Robin, Nightwing, Batgirl, Azrael és Oracle) összegyűlt Gordon felügyelő ágyánál. Itt megállapodnak abban, hogy felkutatják Catwomant, mert még ha nem is ő volt a tettes, látnia kellett a merénylőt.
Batman szótlan szoborként ott marad búslakodni Gordon felügyelő ágya mellett, amire Oracle tesz is néhány epés megjegyzést.
Amíg szuperhőseink néhány rosszfiú kifaggatásával megpróbálnak Catwoman nyomára jutni, addig a rendőrök szemtanúkat keresnek, bármiféle eredmény nélkül.
Catwomanről viszont kiderül, hogy a Miayaki smaragdokat készül ellopni egy kiállításról.
Hőseink tehát bevetésre készen várakoznak a múzeum bejáratával szemben. És nemhiába. Hamarosan egy dögös nő kérezkedik be, arra hivatkozva, hogy lerobbant a kocsija, és felhívna valakit, hogy egy fuvart kérjen.
Alighogy kikapcsolták a riasztót, és beengedték, két motorossal már be is tör, de a szupercsapat már várja.
Egy kis bunyó után lekerül a paróka,
és kiderül, hogy nem is Catwoman, hanem Harley Quinn. De semmi baj, mert tudja hol van Catwoman, és meg is mondja, hogyha megígérik, hogy nem fogják őt bántani. Azt sajna elfelejtette kikötni, hogy őt magát se bántsák.
Hát ennyi. A sztori így a harmadik részre erősen leült (nem mintha eddig őrjöngve száguldott volna). Mondjuk Chuck Dixon egyébként is mestere a sztorileültetésnek. A. Steven Harris rajzai szépek (különösen Harley passzol a ceruzája alá), de nem teszik sokkal élvezetesebbé az álldogáló cselekményt (pedig ilyenkor illene kisegítenie az íróját, mint a Batgirlös részben Dale Eaglesham). Viszont amit nem hagyhatok megjegyzés nélkül. Ez egyáltalán nem egy Birds of Prey füzet, még annyira sem, mint amennyire az előző nem volt Robin, hiszen Dinah nem is szerepel benne, pedig csak vele együtt Birds of Prey a csapat, nélküle Oracle csak Oracle (ráadásul ő se szerepel sokat).
Update: The English version of this post is here.