Még a legvadabb álmomban sem gondoltam, hogy ennek a blognak valaha is köze lesz akár a leghalványabban is aktuálpolitikához (tulajdonképpen pont azért is indítottam ebben a témában). De rá kellett döbbennem, hogy a lányok egyik kalandjuk során egy olyan esetbe keveredtek bele, amely sok szempontból kísértetiesen hasonlít a Safarov gyilkossághoz.
Ha valaki nem lenne képben: Az azeri katonatiszt, Ramil Safarov, akinek a családját a Hegyi-Karabahért folytatott háborúban a szeme láttára ölték meg az örmények, a NATO Partnerség a Békéért program keretében részt vett egy, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 2004 elején tartott angol nyelvtanfolyamon, amin Gurgen Margarjan örmény tiszttel szomszédos szobában volt elszállásolva. Safarov éjszaka baltával lefejezte az alvó Margariant. Írja a Wikipedia. Blogom (nem létező) olvasói emlékezhetnek rá, hogy a kezdeti időkben viszonylag sűrűn voltak harmadik világbeli politikai, emberi jogi témákkal foglalkozó füzetek a sorozatban, amelyek egy idő után elmaradtak (nyilván az eladási mutatók miatt). Az említett, egyébként utolsó ilyen jellegű történet a 18. számban található, és Victim of War a címe, itt írtam róla. A sztori lényege (a korábbi bejegyzésemből):
Akcióval nyitunk, Dinah két gyereket menekít egy ágyútűz alatt álló városban.
Négy oldalnyi bombázás után sikerül eljutniuk a metróig, ahol Dinah átadja a szállítmányt a hálálkodó anyukának. Transbelvia fővárosában Tbliskában vagyunk, ugyanis Oracle véletlenül ide vett repülőjegyet London helyett. A metróban Dinah találkozik egy angolul tudó lánnyal, Anya V'Riniával, aki elmondja neki, hogy a transbelivaiak hosszú háborúskodásban állnak a krasny-volnansokkal, mivel utóbbiak úgy vélik, hogy az előbbiek elárulták őket a töröknek a 13. században
Dinah: És így volt?
Anya: Ki emlékszik?
Dinah: Kit érdekel?
Anya: A gyűlöletnek nincs mindig szüksége okra.
Eztán Dinah felfedi kilétét, és elmondja, hogy Üzbegisztánban volt, megakadályozni egy nukleáris rakétavásárt, ezen jót nevetnek, hogy mekkora mókamesterek ezek az amerikaiak, Oracle meg otthon puffog, mert ő meg valami fedősztorit akart hallani. Közben kiderül, hogy Anya apját és fivéreit kivégezték a krasny-volnansi halálosztagosok. Az az édességárus lőtte le őket, akitől ő is gyakran vett csokit.
A helyzet meg csak fokozódik, az ágyúzás következtében beszakadt a metróállomás teteje. A gyerekek is megéheztek. Egy pofánál ugyan van egy zacskónyi kaja, de ő úgy tesz, mintha meg se hallaná az anya könyörgését. Dinah erre kissé határozottabb módszerekkel igyekszik rávenni az illetőt a segítségnyújtásra.
Dulakodás közben kiesik a zacskóból egy újság is,
Amiből kiderül, hogy a pali krasny-volnansi. A többiek egyből meg akarják lincselni, Dinah csak némi dulakodás árán tudja őket megfékezni.
Ám ekkor.
Anya agyoncsapja egy kővel.
A NATO csapatok közben felszámolták az ágyú állásokat, így Dinah hazatérhet.