Joker az Arkham elmegyógyintézet őrültjeit is rászabadította Gothamre, ráadásul jokerizálva. Köztük van például egy őrült télapó is, akiről senki nem tud semmit (értsd, korábban még nem fordult elő a Batman füzetekben). Batmannek ráadásul Lew Moxon és gothami orosz maffia háborújával is szembe kell nézni. Moxon alvezére, Philo Zeiss az odesszaiak főnökével, Gregor Popavichcsal és lányával akar leszámolni, amire Batmant is meghívja. Zeiss túszul ejti Popavich lányát, Anyát, így a Denevérember tehetetlen.
Ekkor azonban megjelenik az őrült télapó, megzavarja Zeisset,
így Batman már magához veheti a kislányt. Zeiss azonban a szomszéd ház felrobbantásával meg tud lépni,
eltüntetve ezzel minden nyomot maga után, Popavich pedig hallgat mint a sír, így a rendőrök a télapót viszik el. (Na jó, nem teljesen ez a vége, de így legalább jobb lenne.)
Ed Brubaker sztorija kellően sötét, de ez a legjobb, amit el lehet róla mondani. Vontatott, érdektelen és unalmas. Scott McDaniel rajzai hasonlóképp színvonaltalanok. Hatalmas, oldalnyi képkockákkal dolgozik, pedig még a kicsiket sem képes megtölteni tartalommal.
Tátongó üresség az egész füzet. A címlap a legjobb az egészben.
Még René Montoya és Crispus Allen is nyomoznak, őket is betagelem.
Update: The English Version of this post is here.