From the inside-out.
A cselekmény természetesen továbbra is egy helyben topog. Sashából hiába próbál kiszedni valamit az ügyészség, Bruce pedig megtapasztalja a börtönélet kellemetlenségeit. Kénytelen megnézni egy riportfilmet arról, hogy mennyire is gyilkosnak predesztinálta őt a sors.
Az őt meglátogató Alfrednek pedig az ujjaival asztalon dobolva elmorzézik egy titkos üzenetet, ami annyira titkos, hogy még mi se tudhatjuk meg.
Végül pedig szépen elintézi az őt megdolgozni készülő árja rabokat,
amivel persze még nagyobb bajba kerül.
Komor feszültség, elvben ennek kéne jellemeznie Ed Brubaker sztoriját, de sajna nem igazán megy. Devin Grayson sokkal jobban csinálta a Gotham Knightsban. Tulajdonképp csak két jobban sikerült momentuma van a füzetnek. Az egyik hogy nem tudtuk meg, hogy mit üzen Bruce Alfrednek (még az se, aki esetleg tud morzézni). A másik pedig hogy Bruce Wayne-t az egészben az borítja ki a legjobban, hogy a riporternő rálépett a szülei sírjára.
Nyilván sokat agyalt Brubaker, hogy mivel is mutathatná meg Bruce emberi oldalát, de legalább sikerült. Az viszont, hogy a börtön ablakából állandóan a hiába fellőtt Bat szignálon mereng, már nem annyira. Scott McDaniel rajzait már szidtam egyszer (Batman 596), hát most javult a véleményem róla. Egyszerű, darabos, szögletes, sok árnyékkal operáló rajzai jól illeszkednek a sztori hangvételéhez. Azért persze nem egy nagy szám.
