Röviden összefoglalva, ezt a kettős crossovert eszméletlenül túlhúzták, egész egyszerűen nem volt benne 30 résznyi anyag. A 12 részes első felében a Vesper Fairchild gyilkosság, és Bruce Wayne szökése között gyakorlatilag semmi sem történt. Elvben itt lett volna az érzelmi, emocionális megalapozás (megrendült bizalom), de a szerzők nagy erőfeszítések árán szinte semmire sem jutottak. A második részben, a Bruce Wayne Fugitive-ben történt maga a nyomozás apró tyúklépésekben. Ez azonban totálisan szétesett, mivel különböző 2-3 részes minik egyes epizódjaiban voltak elpötyögtetve a morzsányi információk, amiknek egy része ráadásul nem is volt releváns. Arról nem is beszélve, hogy a döntő információ, amiből Batman pikk-pakk megoldotta az egészet, már a crossover 5. részében, 13 résszel a vége előtt kiderült, tehát tulajdonképpen a többire már egyáltalán nem is volt szükség.
A nyomozáson kívül még Bruce Wayne identitásválságának kellett volna kitöltenie a teret, de ezzel meg szinte csak említésszinten foglalkoztak:
- Bruce!
- Nem! Én Batman vagyok!
szintű párbeszédek formájában. Így aztán nem is igazán derült ki, hogy mi is a baja Batmannek Bruce Wayne-nel. Egyedül az identitásválság megoldása, vagyis a Turning Point kapott nagyobb teret.
Maga a bűntény egyébként jól felépített és ötletes volt a kettős karaktergyilkosság gondolatával. Ha csak pár részt szánnak, egy jó izgalmas nyomozós crossover lehetett volna, felesleges lelkizések nélkül.