Stanley and his Monster.
Hogy még aggódhassunk egy kicsit Oliver Queen sorsáért, először Batmanékhez térünk vissza, akik már hazafelé tartanak, de amikor Jason Blood meghallja, hogy Ollie Stanley Dovernél van, azonnal szól, hogy vissza kell fordulniuk Star Citybe, hogy megmentsék Ollie-t. Na akkor térjünk vissza a kikötözött Ollie-hoz és Miához, valamint a palackban tengődő fiúhoz.
Természetesen nem ússzák meg, hogy Stan elmondja nekik a történetét. Az ötvenes években még rendszeres templomjáró volt a feleségével. A szokványos fekete misék, és utána a sátánista orgiák a szomszédokkal, ahogy ez már a kertvárosokban lenni szokott az ötvenes évek Amerikájában.
Ám minden megváltozott, amikor gyermekük fogant. A neje ott akarta hagyni az orgiákat, Stan pedig fel akarta áldozni a kicsit, hogy így legyen halhatatlan. Mrs. Dover természetesen ezek után úgy otthagyta, mint a pinty. Stan ezután a világban vándorolt a halhatatlanság titkát kutatva. Eközben találkozott Jason Blooddal is, akitől lenyúlt egy grimoire-t (vagyis egy varázskönyvet). De nem jutott sokkal előrébb a témába (magyarán nem lett halhatatlan). Végül hazatért és letelepedett. Itt nem sokára előkerült a felnőtt és terhes leánya, Sheila. Kiderült, hogy anyját még kiskorában elvesztette, és a nagynénje nevelte fel, így semmit sem tudott a szülei szétválásáról. Ezt kihasználva Stan beadta neki, hogy a neje azért hagyta el, mert lelépett egy utazóügynökkel. Közben persze tovább tanulmányozta az ellopott Magdalene Grimoire-t, és úgy döntött, hogy megpróbál megidézni egy démont, az elképesztő hatalmú névtelen szörnyet, aki megidézőjének hű és engedelmes szolgája lesz. Mivel azonban szinte állandóan az unokáját kellett pesztrálnia, ezek a szeánszok szinte mindig kettesben zajlottak. Emiatt, vagy másért, de évek hosszú sora alatt sem jutott eredményre. A fiú már elég nagy volt, amikor Sheila panaszkodott neki arról, hogy a kis Stannek egy láthatatlan barátja van. Az öreg elment tehát az unokájához, hogy utánajárjon a dolgoknak.
Pikk-pakk kiderül, hogy valahogyan a fiúnak idéződött meg a démon a nagyapa helyett, és csak ők ketten láthatják a szörnyet (aki természetesen a gardrobe-ban lakik). Viszont egy szempillantás alatt el is párolog a semmibe, és úgy fest nem is szándékszik visszatérni. Az öreg ekkor megrendezte az unokája elrablását, levitte a pincébe, egy palackba zárta, szörnyjelmezbe öltöztette, és a lemészárolt gyerekek vérével etette, csak hogy visszatérjen a szörny. Persze semmi eredmény. Aztán, amikor a sikátorban összefutott a feltámadt Oliver Queennel, egyből tudta, hogy egy Hollow, vagyis lélek nélküli test. Elhatározta, hogy a bizalmába férkőzik, majd a saját lelkét helyezi át a testébe, hogy így az Igazság Liga forrásait felhasználva kutathasson tovább a szörny után (valamint, hogy felpróbálja Miát). Mindeközben a csipet-csapat is odaért Stan házához, de nem tudnak behatolni, mert, ahogy Jason Blood megállapítja, egy vérvarázslat védi, ami azt jelenti, hogy csak Ollie egyik vérrokona képes a behatolásra (miért nem Stané?). De sebaj, mert befut Connor Hawke (meg asszem Eddie Fyers is, szóval őt is betageltem).
Hát Kevin Smith sztorija megint végeérhetetlen magyarázásból áll. Rádásul tele van totális logikátlanságokkal. Először is, ha már a fiú a szörny gazdája, akkor az öreg Stan már semmit sem ér vele. Másodszor, mennyiben segíti elő a szörny visszatérését, hogy a fiút kizárólag lemészárolt gyerekek vérén tartja? A szörnyjelmeznek, meg az óriáspalacknak sincs sok értelme. Az utóbbira némi magyarázatot nyújt, hogy ezt még Jason Bloodnál látta anno (de persze valójában azt is Kevin Smith rakta oda mindenféle bővebb magyarázat nélkül).
Volt viszont néhány elképesztően vad poén. Ugye az ötvenes évek beli szokványos kertvárosi sátánista orgiák is elég durvák. Aztán amikor Mia magává tétele kapcsán kiderül, hogy Stan mégse meleg (ezt ugyan nem részleteztem, de eddig úgy volt, hogy az). Ekkor azzal jön elő az öreg, hogy lehet-e egy liberálisnak gyorsabban a szívébe férkőzni annál, mint hogy azt mondod neki, hogy köcsög vagy? Hát nem semmi :)
Mint azt már megállapítottam, hogy a sok magyarázkodás végképp nem Phil Hester asztala, így aztán a két egészoldalas képkockát leszámítva nem igen tud kibontakozni.