The Queen is dead (Long live the Queen):
Ahogy tehát ígértem, jöjjön a Quiver.
Mint már említettem Chuck Dixon 1995-ben kinyírta az eredeti Zöld Íjászt, Oliver Queent, hogy a fia, Connor Hawke lépjen a helyébe (Fekete Kanári ekkor hagyta ott a sorozatot, és alapította meg Barbarával a Birds of Preyt). Az új Zöld Íjásszal azonban (mily meglepő) nem muzsikált jól a sorozat, ezért 1998-ban (két számmal a Brotherhood of the Fist vége után) elkaszálták. Az utolsó számnak az utolsó oldalán történt egy érdekes utalás: Oliver Queen sírjánál (hat hónappal korábban felirattal) megjelent a Zöld Lámpás, (Hal Jordan) lába. Egy zöld villanás, majd a Zöld Íjász (feltehetőleg Oliver Queen) lába is megjelent a legeslegutolsó képkockán.
Akit ez a rejtélyes befejezés nem hagyott nyugodni, jó sokáig, 2001-ig kellett várnia a válaszra. Ekkor indult ugyanis újra a sorozat egy tízrészes minivel, a Quiverrel. Közvetlenül az Officer Down után járunk, a History Lesson elején, tehát pontosan akkor, amikor az előző Nightwinges kaland kezdődött. Tehát lássuk végre a sztorit. Batman és Superman "akkor" (ez valószínűleg az előző sorozat utolsó számának idejét jelenti), Metropolisban, a Daily Planet tetején várják a Zöld Lámpást, és közben a napfogyatkozást nézik a fagyos időben. Supreman a napfény teljes hiányában először érzékeli igazán a hideget, és erről értekeznek Batmannel (ez valami halálmetafora lehet). Ezután felidéződik az előző sorozat vége.
Most pedig Oliver Queen életének meghatározó figurái emlékeznek vissza rá. Először az egykori segéd, Speedy, Roy Harper, a mai Arsenal (egy Teen Titan epizódban már találkoztunk vele), a majdani Vörös Íjász arra, hogy hogy tanította őt türelemre a világ egyik legrobbanékonyabb embere. Az egykori élettárs, Fekete Kanári következik a sorban (mivel miatta írok a Quiverről, őt egy picit részletesebben veszem). Dinah Seattle-ben figyeli egy ház ablakát, ahol egy nő mosogat. Ettől felidéződik benne, ahogy egykor Ollie-val civódtak a mosogatáson, és hogy nedvesítették be egymást közben (nem tudom, hogy mennyire világos, de Fekete Kanári nem a víztől nedvesedett be).
Pár kockában még felidéződik a Longbow Hunters és az állandó megcsalások is.
A visszaemlékezést félbeszakítja, hogy a mosogató nőt elkezdi verni a pasija/férje, így jöhet egy kis alibi akció (Arsenalnál is volt). Majd a megmentett nőnek jótanácsként elárulja, hogy mindig olyan férfit válasszon, aki elmosogat maga után. Végül a fiú, Connor Hawke is csatlakozik a visszaemlékezők sorához, ő természetesen az épphogy megismert, máris elvesztett apát gyászolja. Ennyi felvezetés után az utolsó pár oldalon megkezdődhet végre a sztori is. Star Cityben az idős Stanley Dover épp hazafelé tart egy sikátoron keresztül, amikor megtámadják, de nem kell félnie, mert közbelép...
A Zöld Íjász, Oliver Queen.
A szerző, Kevin Smith (igen, a híres rendező, Jay és Néma Bob atyja) viszonylag jól oldja meg az ilyenkor (sorozat újraindítása, hős feltámasztása) kötelező körök lefutását. A feltámasztás kellően misztikus és homályos, Superman és Batman elmélkedése a hidegről is jól passzol, mégsem túl erőltetett (ráadásul máris itt van két húzónév). A visszaemlékezések pedig jól emelik ki Oliver Queen jellemének ellentmondásait. Kissé zavaró viszont, hogy nem egészen világos, hogy mikor is történt akkor a feltámadás. Most? Az előző sorozat végén? És az mennyi időt is jelent a DC Univerzumában? De ott meg az volt írva, hogy hat hónappal korábban, tehát még hat hónappal azelőtt történt?
Phil Hester rajzairól viszont nem tudok ilyen jókat elmondani, túlságosan darabosak és sematikusak. Ráadásul mindenki, férfi-nő ugyanúgy néz ki, csak az egyéb attribútumaik (ruha, haj, szakáll, mell) alapján lehet őket megkülönböztetni őket egymástól.