Oracle & Black Canary Fight Back!
Itt van hát végre a már annyiszor ígérgetett új korszak kezdete. Mellékesen ez és az ezt követő öt szám jelent meg eddig magyarul.
A lányok egy sikkasztóra, Andrew Fisherre készülnek lecsapni, aki a saját zsebébe varázsolta cége nyugdíjalapját.
Mivel bizonyítékuk nincs ellene, megpróbálnak ráijeszteni. Ez úgy fest, hogy túl jól sikerült, mivel Fisher öngyilkosságot készül elkövetni. Fekete Kanári rohan, hogy megmentse, de ott két gazfickó, Savant és Creote várja,
akik pillanatokon belül elkapják, hogy kizsaroljanak valamit Oracle-től.
Hát ennyi, meglehetősen vékonyka cselekmény. Gail Simone igazán merész lassúsággal fut neki: A felvezetés kellően hangulatos egy enyhe kis feszültséggel. Eztán egy lányos csevegés a szusiról, meg hogy Oracle mennyire lábbal tiporja a személyiségi jogokat az állandó megfigyeléseivel.
Végül pedig egy kis akció. A füzet kellően hangulatos, a legnagyobb hibája, hogy Fisher alakja érdektelenné válik az olvasó számára, ahogy kiderül, hogy ő csak egy sikkasztó, így aztán már az öngyilkossági kísérlete miatt se tudunk igazán aggódni. Ed Benes a fél évvel korábbi Amanda Conneres vonalat igyekszik továbbvinni a rajzaival: hasonló, pár határozott vonallal megrajzolt arcok, ugyanolyan antennafrizurák. Ugyanakkor azért határozottan jobb rajzoló mint Conner, ezt egyértelműen mutatják az esős képei, meg a nagyon élvezetesen megkomponált képkocka. Az akciójelenetek viszont teljesen laposak lettek.