Return of the Huntress!
Na, mégse a követelésekkel kezdünk, sőt azokra rá se térünk ebben a részben. Savant a sebeit nyalogatja a fürdőben, amikor bejön Batman, és közli, hogy morálisan alkalmatlan erre a munkára. De nem is Batman, csak képzelte, hanem csak a spanja, Creote.
Hát szóval Savant totál őrült, állandóan valami szörnyűséget csinál, aztán kiderül, hogy csak képzelte, aztán már nem is tudja, hogy mit csinált és mit képzelt vagy épp tervezett, így mi is kezdünk belezavarodni. Szegény Fekete Kanári pedig a múltkori fojtogatástól nem igazán tud beszélni, így sikítani se, ráadásul mindkét lába eltörött, de legalább begipszelték.
Oracle segítséget keres, így Huntresshez fordul, de előbb az ő ügyét kell megoldani, egy elrabolt kisbaba visszaszerzését. Miután ez megvan, jöhet a folytatás.
Gail Simone nagyszerűen oldja meg a főgonosz, Savant jellemzését, félelmetesen őrültre sikerült. A Huntresses szált viszont feleslegesen túlírtnak érzem, ahhoz képest, hogy a történet szempontjából totál érdektelen. Azért ezen az alibiszálon jobban lehet izgulni, mint az előző Fisheresen. Ed Benes elsősorban a Huntresses, esős jelenetekben tobzódik, és az akciójelenetekre is sokkal nagyobb gondot fordít, mint a múltkor.
Huntress új szerkóban feszít, még legutóbb, a Batman Family idején sem ebben volt, pedig az csak pár hónappal ezelőtti (a blog fejlécén viszont ebben van). Eszméletlen kurvás, egy semmi kis top, bugyi és combközépig érő csizma. Ezt ellensúlyozandó egy hatalmas keresztet rajzoltak a mellére, hogy lássuk milyen vallásos.
Ja, és van néhány finom célzás Fekete Kanári saját, különbejáratú Gyilkos tréfájára, a Longbow Huntersre, amiről már egyszer tettem említést.