Különös esetre bukkannak a lányok: Tinik öltöznek be halott szuperhősöknek és követnek el öngyilkosságokat.
Oracle azonban más kapcsolatról is tud az áldozatok közt, ezért Huntresst Oregonba küldi. Ott is egy utolsó sárfészek lerobbant benzinkútjánál köt ki (direkt vagy csak úgy?). Bent a boltban elbájcseveg egy kicsit, majd mire kiér már rendőrök várják azzal gyanúsítva, hogy lopott a kocsija. De Huntress szerint nem is igazi rendőrök, így nem működik együtt.
Már épp elintézi őket, mikor a mögé lopakodó benzinkutas egy puskát szegez a fejéhez.
A Második Mennyország Megváltó Farm és Kertbe szállítják. Fekete Kanári ezalatt az áldozatok családjait látogatja meg. Kiderül, hogy az áldozatok mind egy szekta tagjai voltak, ide jött most Huntress (bár inkább hozták). Megismerkedik a vezetővel, Sovereign (ez a neve vagy a rangja?) Brusaw-val, aki mint minden ilyen szekta vezetője, roppant békés és kedves embernek tűnik, és a jogsija alapján azt hiszi Huntressről, hogy újságíró.
Éjjeli adásában Huntress már épp megnyugtatja Oracle-t, hogy nem is olyan vészes a helyzet, amikor rátörnek az őrök. Mikor elkezdődik a bunyó, Oracle megnyugtatja, hogy van még egy emberük ott. És tényleg, előkerül Vixen. Huntress egyből megörül neki, de úgy fest, hogy mégse velük van.
Gail Simone nagyon élvezetes és jó stílusba kezdi a sztorit, ami nagyon jól van egyébként is felépítve. Ugyan szokás szerint enyhén ez is túlírt, de még így is igazi csemege.
A rajzoló Ron Adriannek az a legfőbb gondja, hogy ne tűnjön fel, hogy ő nem Ed Benes. Ez sikerül is neki, alig észrevehető a különbség, az arcok egy picit karakteresebbek, de igazán csak a szektavezérnél lóg ki a lóláb.