A lányok még mindig Metropolisban tartják székhelyüket. Itt haldoklik veseelégtelenségben a gothami kaszinótulaj és maffiózó, Joe Bull.
Örököse nincs, így kaszinóbirodalmára már várakoznak a keselyűk. Azonban egy veseátültetés még megmentheti, és szerencséjére van egy távoli unokaöccse, Tod, aki megfelelő donor, és meg is érkezik Metropolisba. Azonban orvoscsapat helyett egy rablócsapat várja és viszi el...
...egészen pontosan Huntress karjaiba. De Huntress se pátyolgathatja sokáig, mert érkezik a Royal Flush Gang két tagja, a bubi és a királynő, és elrabolja.
A rablás azért is megy olyan könnyen, mert mikor Huntress megtudja, hogy Joe Bullról, egy gothami maffiózóról van szó, már annyira nem akar részt venni az élete megmentésében.
De Oracle elmagyarázza neki, hogy Bull széthulló birodalmán olyanok lakmároznának, akik enélkül talán nem lennének maffiózok (mint ez a csóró bubi és királynő). Közben pedig Lady Blackhawk helikopterén megérkezik Fekete Kanári, és kimenti Todot a Royal Flush Gang karmaiból.
Tod veséje így megmenti Bullt, akinek labadozás közben Oracle hagy egy üzenetet, hogy ez volt az utolsó esélye, éljen hát vele. Tod meg komplikácók miatt elég ramatyul van, őt Huntress látogatja, hogy mondjon neki pár jó szót, mert más le se szarja.
A kórházablakból kiugró Huntress már egy év múlva ér földet. És legközelebb már minden más lesz.
A vendégszerző, Jim Alexander sztorijának alapötlete - hogy megmentsünk egy maffiózót, vagy inkább hagyjuk magától meghalni - egész jó, de sztori maga lapos és semmilyen, bármiféle izgalom és feszültség nélkül. Az akciók pedig még alibinek is kevesek.
A vendégrajzoló, Brad Walker szemmel láthatólag szeret sok vonallal dolgozni. Az arcok nagyon nem mennek neki, de minden más teljesen rendben, az a kevés akció is kellően dinamikus lett.
Ez a kis alibi szám egy töltelék felvezető a DC ekkori nagy eventje a One Year Later előtt. Ezzel sajna a nemrég felvezetett metropolisos szál is kukázásra kerül.
Szolgálati közlemény: Hát már jó pár éve nem volt bejegyzés. Az igazat megvallva, anno nagy terveim voltak, ki akartam bővíteni a blogot egy blog családdá. Már minimum 50 poszt szövege meg is volt írva, de akkor egy winchester katasztrófa következtében a képregénygyűjteményemmel együtt az egész odalett. Ez meglehetősen elkeserített, így aztán hagytam az egészet a fenébe. De most valami érthetetlen okból megugrott az olvasottság (a havi egyhez képest), így elhatároztam, hogy megpróbálom folytatni, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.