Valhalla Baby.
Dinah tehát néhány katonával együtt visszatér a prekolumbián időkbe a szovjet műhold nyitotta időkapu segítségével. Egyből rajtuk ütnek a Huron indiánok.
A katonáknak annyi, de ő a kanárisírás-gránát bevetésével elmenekül. Hamarosan egy viking hajóra bukkan.
A vikingek meg őrá. Leütik, de a viking vezérnek, Jon Haraldsonnak köszönhetően nem bántják, hanem magukkal viszik a táborukba. Ott a Ravens lányok (Cheshire, Vicious és Pistolera) részesítik nem túl szívélyes fogadtatásban. (Vicious és Pistolera teljesen megőrült, Cheshire még tartja magát.)
Dinah azért nagy nehezen meggyőzi őket, hogy szükségük van rá a visszatéréshez, mert nélküle ki tudja hová kerülnek. Azon, hogy tényleg a saját korukba kerüljenek vissza, Oracle dolgozik a másik történetszálon. A viking táborban közben forrnak a szenvedélyek. Dinah szemmel láthatólag belepistul a viking vezérbe, akinek viszont Cheshire a csaja. A műholdat sikerül megtalálnia a kis csapatnak, de még nem mehetnek át az időkapun, mert még Oracle nem oldotta meg a problémát.
Az indiánok viszont támadni készülnek (a katonáktól szerzett lőfegyverekkel).
Hát, azt túlzás lenne állítani, hogy Chuck Dixon megbonyolította a szálakat, gyakorlatilag nem sok minden történt a sztoriban, csak megalapozták a végső akcióorgiát. Dinah-nak van pár nagyon jó poénja (pl. a Melrose Place-es), de azért nem lett volna baj, hogyha kevésbé jók, viszont több van belőlük. Butch Guice szinvonala megint visszaesett (szerencsére nem a kezdeti szintre), úgy látszik az előző füzet azért lett olyan jó, mert két hónapig rajzolhatta.
Update: The English version of this post is here.