A Turning the Town Red befejezése nem a crossover része, vagyis egyből az első rész után is írhattam volna róla, de sajna későn vettem észre.
Szóval Nicodemus egész Gothamet készül felgyújtani, hogy elpusztítsa a gonoszt. A Batman által megmentett Thomas Hart tanácsosból viszont pillanatok alatt médiasztár lesz, aki mintha nem is törődne a fenyegető veszéllyel. Batmannek gyanús lesz, hogy Hart több mint húsz évvel fiatalabb Nicodemus többi áldozatánál, és nem is tűnik túl korruptnak, ezért megpróbálja kideríteni, hogy mi is köti össze őt a többi áldozattal. Természetesen talál is valamit, és természetesen mint narrátor nem mondja el nekünk. Azt viszont megtudhatjuk, hogy Hart testén nincs egyetlen szőrszál sem. A Hart tiszteletére rendezett banketten közben elmegy az áram, megjelenik Nicodemus,
felgyújtja az épületet és elrabolja Daniel Danforth Dickerson polgármestert. A polgármestert kiláncolja egy dinamittal megrakott metrókocsi elejére, aztán hadd menjen. Batmannek szerencsére azonban sikerül megállítania a metrókocsit még az ütközés előtt.
A következő oldalon már azt magyarázza el Michael Akins felügyelőnek, hogy honnan tudta, hogy Hart Nicodemus. Hát onnan, hogy Nicodemus összes áldozata kapcsolatban állt Harttal. Renée Montoya közben Hart lakásának pincéjében megtalálja Nicodemus búvóhelyét, ahol egy üzenet várja Batmant, amiben Nicodemus biztosítja arról, hogy visszatér.
A pusztán akciódús első részhez képest ez elvben egy jóval összetettebb sztori, Ed Brubaker mégse tud igazán kihozni belőle sokat. A "finom" célzások már túl hamar egyértelművé teszik, hogy Hart a tettes.
Ráadásul a potenciális feszültségforrások sincsenek kihasználva. Az öt oldalnyi akciót leszámítva Scott McDaniel se tud sokat kezdeni a témával, csak sorjáznak a jellegtelen és kifejezéstelen, megkülönböztethetetlen egyenarcok.