No exit.
Crossoverünkben tovább álldogál a cselekmény. Ebben a füzetben mindössze annyi történik, hogy a bíróság elutasítja, hogy a vádlottak, Bruce és Sasha szabadlábon védekezhessenek.
Emellett megérkezik Alfred, és Oracle is hiába ajánlja fel a jogi segítségét (van egy harvardi MA diplomája) Bruce-nak.
Az író, Devin Grayson nagyszerűen oldja meg a feladatát. Hiába nem történik szinte semmi, a tárgyalótermi jelenetek, az ügyésznő és az ügyvédnő közötti pengeváltások nagyon élvezetesek, szinte vágni lehet a feszültséget.
Emellett fűszerezésnek láthatjuk a média beszámolóit az eseményről, az utca emberének a véleményét. Utóbbit ráadásul kimondottan ötletesen bemutatva, amikor arról beszélnek, hogy mindig az inas a gyilkos, épp Alfred int le egy taxit, amikor meg arról susmorognak, hogy az örökbefogadott fia lehetett, Dick üdvözli öleléssel a Taxiból kiszálló Alfredot (egy apró poén feszültségoldásként, de azért nem töri meg a drámai hangulatot).
A rajzoló, Roger Robinson kb. egy dolgot tud, felülről megvilágított arcokat rajzolni,
ezzel ugyan több kevesebb sikerrel érzékeltetni tudja a drámaiságot, de darabos, élettelen mozgásai, szörnyű arckifejezései nagyon lerontják az összképet.