Pride & Poison.
Fekete Kanári és Lady Shiva tehát betör Cheshire-hez(höz?), amit Oracle egyébként ellenez.
Az aggodalom felesleges volt, gyakorlatilag pikk-pakk elkapják némi látványos alibiakció kíséretében.
Aztán jöhet a kihallgatás, amely során némi keménykedés során kiderül, hogy nem is Cheshire volt a tettes, hanem Bob Pullman szenátor (akinek Cheshire-rel is volt egy kis afférja), aki azért terelte Cheshire-re a gyanút, hogy a lányok majd jól kinyírják egymást.
Ezalatt Oracle számítástechnika problémái sem csillapodnak: most Batgirlt (Cassandra Caine) vezeti lyukra. Nincs mit tenni, összehívja a különböző névtelen hackerekből álló biztonsági tanácsát. Itt az egyik beszél egy olyan vírusról, ami még a nevét is megszerezte, pedig azt soha be nem ütötte a gépbe.
És pont ezt teszi Oracle vírusa is. Barbara ekkor felhívja Robint, de a kapcsolat hirtelen megszakad: menekülni kell. De alighogy leér az utcára, FBI ügynök szerű alakok, akik le akarják tartóztatni,
ami rövid küzdelem után sikerül is.
Itt előkerül annak az étteremnek, ahol Oracle a Feeding the Game idején búslakodott, pincérének (tulajának?) az autista kislánya, aminek/akinek úgy fest, hogy lesz még valami szerepe (update: bár úgy fest, hogy mégsem).
Hát a cselekmény sajna meglehetősen leült, ezt némileg ellensúlyozták a Cheshire elfogásával járó látványos akciók meg a Pullman szenátoros fordulat. Ez az Oracle elleni vírustámadás, meg pláne a Hacker tanács viszont iszonyat gázra sikerült, cserébe Oracle elfogása jó lett volna, ha nem erőltetik bele az autista kislányt, Renéet. Ed Benes rajzai aztán iszonyat szexistára sikeredtek, terpesztések, pucsítások, hatalmas mellek, Cheshire alig hálóruhája átázva, hát igazán van min legeltetni a szemet. A többi oldalra azonban nem jutott a lendületből, így ott rajzok sem olyan színvonalasak.
