Power & Permanence.

Nyitányként Fekete Kanári elképzeli, hogy micsoda kegyetlen gyilkológép válna belőle, hogyha Lady Shiva tanítaná,

így aztán kissé húzódozik Lady Shiva ajánlatának az elfogadásától. Lady Shiva azonban igyekszik megnyugtatni, hogy attól, hogy tud gyilkolni, még nem muszáj gyilkolnia, ő csak át akarja adni valakinek a tudását, mivel bűn lenne veszni hagyni (Lady Shivának van egy lánya, a jelenlegi Batgirl, Cassandra Cain, miért nem neki akarja átadni a tudását, ahelyett, hogy meg akarná ölni?). Mindenesetre Kanárinak tizenkét óra gondolkozási ideje van dönteni az ajánlatról.
Vissza a kihallgatáshoz. Oracle természetesen nem akart mondani semmit, az egész csak arra kellett, hogy szépen ellophassa az őt cipelő FBI ügynök mobilját.

A telefonnal hazacsörög az óratoronyba, remélve, hogy Kanári már megérkezett, de persze nem, csak Huntress van ott (hisz csak azért tört be, hogy legyen aki felveszi a telefont).

Oracle szépen elmagyarázza neki, hogy hogyan tájolhatja be a hívás segítségével, majd kidobja a telefont a cellaablakon, hogy a Visszatérő, és a telefont kereső FBI ügynök se találhassa meg. Az érkező Huntresst azonban Savant várja (persze egyéb őrök is, csak azok nem okoznak gondot). Savant szándékai nem teljesen világosak a számomra, az előbb zsarolta ki Pulmann szenátortól, hogy Creote is legyen szabad Oracle megmutatásáért cserébe, most mégis a saját szakállára akciózik.

Megkezdődik a bunyó, tehát mi átváltunk Kanáriékra, akik végre megérkeznek Cheshire gothami lakására, és Cheshire kinyomtatja a bizonyítékokat Pulmann szenátor ellen. Kanári az anyaggal az Igazság Ligája nevében időpontot kér a szenátortól, amit az nem utasíthat vissza. Amíg Pulmannra vár , a szülei szórakoztatják, vagyis inkább megfenyegetik, hogy kicsinálják (update: és egy pár kocka erejéig találkozik a szenátor mentálisan sérült számítógépbuzi fiával is). De végre megjön a szenátor, így szembesítheti őt a vádakkal, többek közt azzal, hogy ő Cheshire igazi apja (ez nekem is új, eddig tutira nem volt erről szó, úgy látszik a kinyomtatott anyagban van benne). Pulmann természetesen hevesen visszautasítja a vádakat.

Huntress és Savant bunyójának közben Oracle vet véget egy pisztollyal (az egyik leütött őré, akiket Huntress ütött le, tehát kissé zavaros, hogy hogy került hozzá). A leütött őröket mindenesetre az FBI-osok is észreveszik, tehát gyorsan kéne lépni.
Így visszatérünk Cheshire-re és Lady Shivára. Cheshire azzal szórakoztatja újdönsült "barátnőjét", hogy eljárt felette az idő, amin Lady Shiva egyre jobban leizzad. Persze nem is ezen, hanem azon, hogy Cheshire a nyomtatóval együtt valami méregpermetezőt is bekapcsolt a gépen (ő immunis, v ellenmérget vett be?). Így persze könnyűszerrel legyőzi a kóválygó Lady Shivát. Majd közli, hogy hát persze, hogy ő ölte meg a senseit, nem Pulmann (az apaság sem igaz?), most pedig Lady Shivát fogja, és elintézi, hogy a tetemről azt higgyék, hogy Cheshire-é, hisz róla senki se tudja hogy néz ki (kivéve az Igazság Ligát). Egy késsel hozzá is lát Lady Shiva nyakának elvágásához.

És itt elbúcsúzunk a lányoktól.
Gail Simone sztorija igazán cselekménydús és fordulatos lett, cserébe viszont kissé zavaros, következetlen és tele van logikai bukkanókkal. Ed Benes is igazán belelendült, csak úgy tobzódik a jobbnál jobb arcokban,. az akciók is élvezetesek, és csak Huntress néhány képkockája lett enyhén szexista. Borító rajzolónak visszatért régi nagy kedvencem, Greg Land. De a stílusán sajnos már látszik az a változás, ami miatt ma már közutálatnak örvend: gyakorlatilag fényképeket rajzol át változtatás nélkül.