Bármi féle magyarázat nélkül, Oracle teljesen felépűlve, mint Batgirl harcol Fekete Kanári oldalán a Mad Hatter emberei ellen. Jó nyitás, mert kíváncsivá teszi az olvasót, aki joggal reméli, hogy füzet további részében majd magyarázatot kap.
Miután ezeket lerendezték, Mad Hatter nyomába erednek. Dinah ezalatt egyfolytában azon problémázik, hogy még Oracle nevét sem tudja, ennyire nem bízik meg benne. Közben kiderül, hogy Mad Hatter az Arkham elmegyógyintézet pszichopatáit készül kiszabadítani, élükön Jokerrel. Barbarában fel is idéződnek a gyilkos tréfa eseményei.
Irány tehát a diliház, de már késő, az őrültek mind szabadok. Batgirl a fogságukba esik, és Jokerrel az élükön épp készülnek őt megkínozni megkínozni. Na ekkor megint bevillan a gyilkos tréfa
Ekkor szerencsére közbelép Fekete Kanári, elcsalja az elmeháborodottakat, és beoson Barbarához. De egyedül tehetetlen, kéri Batgirlt, hogy adja meg Batman rejtekhelyének címét, hogy segítséget tudjon hívni, aki meg is adja. És ekkor:
Kiderül, hogy Dinah valójában nem is Dinah, hanem:
Spellbinder (mégpedig a második). Aki mindezt telepatikus képességeivel (vagy mivel) egy látomás formájában elhitette Barbarával, aki még mindig tolószékes, és továbbra sem Batgirl. Most, hogy megvan az infó, Spellbinderék elindulnak Batman búvóhelyére. Távozásuk után Barbara nekilát a kiszabaduláshoz. Közben Spellbinder azzal szembesül, hogy rossz címet kapott, így visszaindul a fogoly Barbarához, aki azonban már nem fogoly.
Végül pedig az is kiderül, hogy Spellbinder megbízója nem volt más mint:
Dádám. Ennyiből tudnunk kéne, hogy kicsoda. Akiknek hozzám hasonlóan nem megy, elárulom, hogy Blockbuster, mégpedig a második.
Chuck Dixon sztorija jó pörgős, érdekes, és még a csavar is ült benne, bár viszonylag egyszerű, lineáris. Az (ismét) új rajzoló, Greg Land is jó, bár szemmel láthatóan szívesen ábrázolja Kanárit beterpesztve.
Update: The english version of this post is here.