Time's Rainbow
A címlapon izgalmas jelenet, Van Lewton őrnagy katonái épp rajtaütnek Oracle rejtekhelyére.
Valóban Oracle sztorijával kezdünk, de a katonáknak (remélhetőleg csak még) semmi nyoma. Helyettük Oracle titokzatos kamerás megfigyelőjéről hullik le a lepel, aki nem más mint Batman, és csak aggodalomból figyelte az ex-batgirlt, hogy lássa, boldogul-e magában. És látta, boldogul, így végleg kikapcsolja a kameráket. Ekkor Oracle bejelentkezik, és jó leb..sza: mégis, hogy képzelted, hogy itt stikában megfigyelsz, és hogy hihetted, hogy nem jövök rá?!
Ezután végre kiderül, hogy a búvárkodó Fekete Kanári fölé az előző rész végén magasodó árnyék nem a szörnyé, hanem Kobra Prime tengeralattjárójáé volt, amelyből épp búvárok úsznak ki. A hollólányok viszont tényleg még mindig az őskorban vannak, Vicious és Pistolera pedig még mindig marja egymást (legalább van némi poén). Cheshire viszont kigondolja, hogy ha visszaúsznának az időkaput nyitó szovjet műholdhoz a tó mélyén, akkor visszatérhetnének a saját idejükbe, és megölhetnék a Kobra vezért, aki ilyen helyzetbe hozta őket.
A szót követi a tett, visszaúsznak és elkezdik elintézni a kobra búvárokat. Dinah mindezt egy szikla mögül figyeli. Oracle pedig megpróbálja kideríteni, hogy kik is ezek a hollólányok, amikor valami zajt hall az ablakon.
És igen!
Támadnak Van Lewton őrnagy katonái.
Csakhogy
Oracle lyukra futtatta őket, és Blockbusterhez törtek be. Barbara ablakán pedig csak egy kismadár csapkodott.
Fekete Kanári viszont nem várta meg, amíg Oracle a kismadárral szórakozott a hollólányok kilétének kiderítése helyett, hanem - biztos ami biztos - rájuk támad.
A kobra tengeralattjárót pedig a tavi szörny intézi el. Dinah eztán a műholddal együtt kiúszik a partra és átadja azt a hatóságoknak. A hollólányok is partra úsznak néhány kobraharcossal egyetemben, csakhogy már megint nem megfelelő időben, ráadásúl most már az időkaput nyitó műhold sincs a helyén.
Ezzel ért véget ez a három részes sztori Chuck Dixon tollából. Elég kellemesen szórakoztam rajta, bár ez az utolsó epizód hagyott néhány kívánnivalót maga iránt. A szálak (a műhold sorsát, és a huszadrangú titokzatos kamerás figyelő kérdését kivéve) teljesen lezáratlanok maradtak. Ráadásul mind a hollólányok, mind Dinah cselekedetei eléggé illogikusnak tűntek számomra. Greg Land rajzai továbbra is jók, de sehol semmi élvezetes képkompozíció.
Az utolsó lapon egy később várható sztori prológja látható. Egy titokzatos, álló kabátgallérú, sapkás, láthatatlan arcú egyén felkerés egy politikai foglyok kiszabadítása érdekében tevékenykedő irodát, és ott az egyik nőt ráveszi (na jó, még csak próbálja), hogy bízza meg a lányokat (ők sincsenek konkrétan említve, de lehet sejteni, hogy róluk van szó) egy bizonyos fogoly kiszabadításával. Hát szóval elég ködös a téma.
Update: The English version of this post is here.