Laugh, and the worls laughs with you!
Bevezetésképpen csak annyit, hogy Orion az Új Istenek egyike (mint Big Barda, Mister Miracle, és ha minden igaz a fura fejfedőikről lehet őket felismerni), Apokolips gonosz urának, Darkseidnek a fia, és egyébként jófiú.
A SLAB vizi részlegéből Orion egyik ellenfele, a viziszörny Slig is kiszabadult Jokerizálódva.
Miután óriás szörnyhalai segítségével elpusztított néhány hajót, a Panama csatorna zsilipeit rombolja le, amivel óriási áradást idéz elő, ahogy egyik óceán vize átömlik a másikba. (Apró megjegyzés, a Panama-csatorna zsilipeire nem a két óceán szintkülönbsége, hanem a köztük lévő hegyek miatt van szükség.)
Orion, aki eddig egy hajléktalannál lábadozott (valami előző epizódból való sérülés miatt), útrakel, hogy leszámoljon vele. Közben pedig Joker eléggé berág Sligre (nem teljesen világos, hogy miért is).
Hát ennyi, Walter Simonson története meglehetősen cselekménymentes, érdektelenül előadva. Egyszerű és darabos rajzai, főleg Bob Wiacek kissé rikító, de kellemes színezésével, viszont élvezetesek, de a füzetet azért nem viszik el a hátukon.
Bár a következő szám hivatalosan nem tartozik a Crossoverhez, de gyakorlatilag igen. Annyi történik benne, hogy Orion kővé változtatja a szörnyhalakat, eldugítva ezzel a Panama-csatornát, majd egy óriási bunyót követően visszaküldi Sliget Apokolipsra. Szóval az se cselekménydúsabb.
Update: The English version of this post is here.