Előjáróban pár szó a történet egyik főszereplőjéről. Stephanie Brown tinilány, amatőr szuperhős Spoiler néven. Leginkább Robinnal (Tim Drake) lóg együtt. Lesz majd később Robin meg Batgirl is. Ha kellő ideig megy még a blog, jó sokszor találkozunk majd vele.
A történet Gotham legsterilebb irodájában? lakásában? kezdődik, ahol egy fickó épp az utolsó porszemektől szabadul meg, amikor becsenget hozzá egy rovarirtó, hogy felajánlja szolgálatait, de erre nincs szüksége, hisz ő a város legjobb rovarirtója. Közben a bőbeszédű látogató mindent elmond nekünk a Joker's Last Laugh lényegéről. Majd miután távozik, főhősünk nyakába egy tonna csótány zúdul a szellőztetőből, amik teljesen elborítják a testét.
Batman ezalatt Gotham utcáin próbálja tartani a rendet a Jokerizálódott gonosztevőktől. Szabad ember híján a nem éppen túl acélos, Spoilert is kénytelen bevonni a feladatba, akit őrködéssel bíz meg. Miután főhősünkbe mind bebújtak a csótányok, feláll mint valami zombi, elhagyja a lakást,
kocsiba vágja magát, és több oldalon keresztül elkezd száguldani a városon át (közben narrációként Spoiler véget érhetelen szájmenését élvezhetjük, kb. mint a Szamár a Shrekben), míg be nem csapódik saját rovarirtó vegyianyag raktárába, ami hatalmas robbanással megsemmisül. Spoiler is pont itt van, és egyből értesíti Batmant, aki épp egy Jokerizálódott gonosztevő bandát ver szét. A Denevérember utasítására a háztetőkön át elkezdi követni a sértetlenül távozó csótány-zombit. Egy sikátorba jutunk, ahol barátunk letépi egy hajléktalan fejét. Spoiler a tűzlétráról figyel, és tájékoztatja Batmant (hogy mennyire rosszul lett a látványtól), nem véve észre, hogy a csótány-zombi közben mögé lopózott.
Batman szerencsére időben érkezik.
Miután az alak lezuhant, a csótányok távoznak, csak a csontvázat hagyva hátra.
Devin Grayson sztorija egyszerű kis horrortörténet, mintha csak a Twilight Zone-ból került volna elő, bár a MIB első részével is erős a hasonlóság. A hátteret nem nagyon fejti ki, magyarázatot nem igazán kapunk a történetre, a sztorit viszont profin, bár kissé klisésen viszi előre, ami azonban egyáltalán nem zavaró. Szóval a lehető legtöbbet hozza ki ebből a kis semmiségből. A Joker: Last Laugh-hoz nem nagyon kapcsolódik az egész, bár történik némi utalás, hogy a csótányok jokerizálódottak voltak. a rajzoló Roger Robinson jó sok árnyékkal dolgozik, néha már az az érzésem, hogy ezzel palástolja rajzbéli hiányosságait (főleg az arcok terén):
De nincs vele semmi gond, hozza a kötelezőt, mondanám, hogyha nem tapasztalnám, hogy mennyien nem hozzák. Szóval inkább a jobbak közé tartozik.
Update: The English version of this post is here.
