A gathering of wolves.
Aki eddig attól tartott, hogy Eddie Fyers átállt a sötét oldalra, megnyugodhat. Fyers valójában azért van itt, hogy megmentse Fekete Kanárit, és közösen lerendezik a ráállított négy koreait.
Kiderül, hogy Dinah is pont a maffiafőnök, Singhman R'han, alias Big Tuna ügyében érkezett. Connornak is sikerül meglógnia a punkokkal a koreaiaktól, azok ugyanis a vadászgép miatt nem mernek lőni. A gépért ugyan kár volt annyira aggódni, mert Fyers és Kanári pillanatokon belül nekiirányítja a gengszterek elhalálozás útján rájuk szállt, égő tankú kocsiját, és felrobbantják. Connor a távolból látja a robbanást, és egyből tudja, hogy Eddie-ért nem kell aggódnia.
Mindenki Big Tuna főhadiszállása, Kobe felé veszi az irányt (ahová Lady Shado épp most hatol be). Útközben Connor a múlton, a szerzeteseknél töltött gyermekkorán mereng. Kanári meg elmagyarázza Fyersnek, hogy most már nem az Igazság Ligája kötelékében dolgozik, hanem egy új csendestársa van (Oracle ugyebár). Dinah-ékat az épületben íjjal lemészárolt hullák tucatja fogadja, és Fyers egyből tudja, hogy ez nem Connor stílusa.
Pillanatokon belül rá is akadnak Lady Shadóra, aki pár nyílvesszővel üdvözli őket, de Connor még időben közbelép. Shado azt hiszi, hogy Oliver Queen tért vissza, és egyből a karjaiba omlik (ugyanis megsebesítették).
A magához tért Shado észleli tévedését, és elmondja, hogy azért vadászik Big Tunára, mert az japán elpusztítására tör a nyugattal való szövetség felbontásával, és ehhez kellettek az F-16-osok, de sajna ezen felül még nukleáris fegyvere is van (ráadásul az is kiderül, hogy a dél-koreai fegyvergyártók megbízásából ügyködik).
Chuck Dixon jó szokása szerint alaposan megbonyolította a sztorit, és előkészítette a végső leszámolásra. Kellemes, akciódús és enyhén izgalmas. Will Rosado még mindig nagyon nem tud rajzolni, és ez az elején eléggé zavaró is volt, de aztán a sztori üteme miatt már olyan nagyon fel se tűnt.
