Last Rites!
Tracker hamvasztásán kiderül, hogy Celia nemcsak tagja a titokzatos bűnszervezetnek, a Networknak, hanem maga a feje. Ennek örömére szépen bemutat nekünk mindenkit: a kém, Buggot, az őrült technikus zsenit, Daniel Trant, a Techniciant, az orvosi beavatkozásokat végző Doctor Excesst, a nyomeltakarító Mr. Funt, a már jól ismert Suicid Kinget és az alfőnök Freewayt. Ezután egy csapatgyűlés Batmanéket veszik sorra, Robint (aki a kora alapján már a sokadik lehet, és tényleg), Nightwinget (aki valószínűleg egy korábbi Robin, és tényleg), Batgirlt, Huntresst, az újonc Orpheust, és Spoilert, aki mozgása alapján a legképzetlenebb, nyilvánvalóan egy tinilány, aki csak az apjával való konfliktusa miatt csinálhat ebben a korban ilyesmit, és nyilván arról lehet szó, hogy az apja egy bűnöző, akin így, más bűnözők rács mögé juttatásával próbál bosszút állni (ez is milyen igaz). Ezért (hogy egész pontosan miért is, az nem igazán derül ki) Celia Freewayt küldi Spoiler megkörnyékezésére. Amíg Spoiler az ajánlaton rágódik, Celia Bruce Wayne-hez hivatalos vendégségbe, és egy régi képet ajándékoz neki az anyjáról. Érdekes, hogy a kép alapján nem Bruce-ban hanem Celiában törnek fel az emlékek (legalább is csak az övét látjuk flashbackben). A fénykép Sandy Newport partiján készült, ahol Martha Wayne (talán ekkor még nem is Wayne volt) egy bizonyos Dennyvel (Denholm Sinclair) flörtölt, mire Celia (már négyszemközt) féltékenyen Dennynek ugrik, hogy kopjon le a lányról, mert nem akarja hogy a barátnője is annyira megismerje Dennyt, mint ő. De így van ezzel Denny is, és tesz valami homályos célzást Celia piromániájára (az előző füzetben szóba került árvamentés során leégett egy árvaház, ez talán még fontos lehet).
Eközben Spoiler is dűlőre jut, és elvállalja a védtelen özvegy (nem Celia, hanem csak egy színésző) megbízását, akinek egyik barátját megölte a Ruvalcaba szindikátus, a rendőrség pedig tehetetlen, de ott van Louis Trundell, akinek csak bizonyítékai vannak Diego Ruvalcaba ellen, csak nem igazán akar előállni velük. Louis egy hajón rejtőzik, Spoiler persze egyből rátalál, de sajna Louis-nak egy testőrnője is van, akibe elsőre beletörik Spoiler bicskája, viszont valahonnan nagyon ismerős neki.
Louis azonban kénytelen elhagyni a hajót egy csomagmegőrzőben tárolt széfkulcsért. Spoiler közben rájött, hogy a testőrnő nem más, mint Selina Kyle, a Macskanő. Így már fel tudja venni ellen a harcot. Ráadásul Selinának valójában csak a széfkulcsra fájt a foga, így azt megkaparintva szépen megpattan, sőt búcsúajándékként még le is üti Spoilernek Louist. Aki természetesen nem a rendőrséghez kerül, hanem Freeway kezei közé kerül, aki a tudtára adja, hogy ha nem működik együtt a rendőrséggel Diego Ruvalcaba ellen, akkor eljuttatják a zsaruknak azokat a bizonyítékokat, amik alapján kiderül, hogy egy idős nőket gyilkoló sorozatgyilkos (az anyját keresi bennük, vagy mi). Így tehát Louis együttműködik a rendőrséggel, az ellen szóló bizonyítékok meg persze szintén eljutnak a rendőrökhöz.
Hogy mindennek mi értelme volt, az nem igazán derült ki, viszont cliffhangerként még megtudjuk, hogy Tracker valójában Celia fia volt.
Hát John Francis Moore sztorijának a cselekménye az első tíz oldalon szép lassan és egyszerűen csordogált, mondhatni álldogált, hogy aztán a második tíz oldalra úgy megbonyolódjon, mint múltkor 40 oldalon. A Gaudiano-Hoberg rajzolópárosra nagyjából ugyanazok állnak mint a múltkor, az akciórajzaikat viszont - most hogy kisebb képkockákon vannak - már nem érzem annyira vázlatosnak, a dinamikájuk pedig kiváló. Viszont alig jut hely a rajzoknak a sok szövegtől.