Days of Thunder.
A démonok elleni harcban Ollie azzal bízza meg Miát, aki már az új Speedy, hogy mivel ő céloz a legjobban közülük (már gondolom a többiek közül és nem a két Zöld Íjásznál), maradjon távol a harcoktól, és mesterlövészként fedezze a többieket.
Mia ezt úgy értelmezi, hogy Ollie biztonságban akarja őt tudni, aki azonban jól felkapja erre a feltételezésre a vizet, hogy egy ilyen csatában senki sincs biztonságban, és ha Mia biztonságban akar lenni, maradjon inkább otthon. De persze nem marad.
A haditerv az, hogy szabályos rendőrségi paranccsal mennek a démonokat megidéző Albert Davis letartóztatására, és mivel ez teljesen törvényes, a démonok nem tehetnek ellen semmit. Azonban nem derül ki, hogy működne-e a terv, mert az egyik forrófejű túl korán kezdi meg a támadást.
Mia az utasításhoz tartva magát, eleinte tényleg fedezi a többieket,
de aztán valahogy Ollie mellé keveredik, aki a B tervként odakészített katapulttal készül behatolni a házba. Miát el akarja küldeni, illetve el is küldi, de a démonok támadása miatt mégis mindketten ugranak.
A házban gyorsan megtalálják Davist, egy óriási lánccal van a padlóhoz láncolva, és azért könyörög, hogy öljék. A démonok ugyanis átverték, a búra hétről hétre nőni fog, amíg el nem foglalják az egész világot, és csak így lehet őket megállítani. Ollie úgy véli, hogy valami ellenátokkal is vissza lehetne fordítani a folyamatokat, de az idő sürget, a démonok már közelednek.
És ekkor...
Mia lelövi Davist.
Ollie pedig vigasztalhatja, hogy nem volt más választása.
Hát Judd Winick sztorijának a lezárása jó drámai lett, ha már izgalmasra nem sikerült. Ezt a drámaiságot azonban Phil Hester darabos rajzai nem igazán tudták megragadni (pedig azért volt már, hogy sikerült, de most csak durván megrajzolt könnyfolyamok ömlenek Mia kifejezéstelen arcából).