Center Stage.
A csapdába csalt Ollie-t, nem zavarja a túlerő, megpróbálja kivágni magát a bajból,
de már minden veszni látszik, amikor felmentő seregként befut Connor...
Ja, nem is, hanem Mia.
Miután megmentették, Ollie jól lehordja a lányt, hogy mégegyszer ne merje felvenni a Speedy jelmezt. De Mia visszavág Ollie-nak, hogy neki aztán ne beszéljen itt arról, hogy nem tudja mi az élet, mikor az apja kilencéves korától rendszeresen megerőszakolta, és hozta a haverokat, majd tizenkét évesen megszökött, és azóta prostiként dolgozott, amíg nem találkoztak.
Mielőtt Ollie bármi értelmeset reagálhatna erre, észreveszi, hogy a lány egy lövést kapott, így egyből rohan vele a kórházba.
Mindeközben a főügyész még mindig a Zöld Íjászékat gyanúsítja a brutális maffialeszámolásokkal. Ez pedig nagyon nem tetszik Bricknek, aki attól tart, hogy Ollie-ék plusz motivációt kapnak így arra, hogy mielőbb felfedjék az igazi tettest, ezért egy öngyilkos merénylővel rövid úton elintézteti a főügyészt és a polgármestert (tehát mégsincs benne a dolgokban) pont Ollie és Connor orra előtt.
Hát egyértelmű, hogy Judd Winick sztorijának a lényege az az egy oldal, ahol Mia végre a múltjáról beszél. Elég ütős lett, bár abból, hogy tizenhat éves prostiként ismerkedtünk meg vele, lehetett valami ilyesmit sejteni. Minden más viszont csak helykitöltés (na jó, a merénylet nem feltétlen). Viszont az akciójelenetek Phil Hesternek köszönhetően elég szórakoztatóak lettek.