Nightwing épp lerendezi a blüdhaveni szemét újrahasznosító maffiát (bizony, ilyen is van), hogy aztán Dick Greyson közrendőrként visszatérjen az őrsre, ahol megtudja Bruce Wayne letartóztatásának a hírét. Egy kis kenőpénzzel gyorsan elintézi, hogy egy rabszállítmányt kísérve Gothambe mehessen, ahol meglátogatja a sitten Bruce-t (mint örökbe fogadott fia, nyilvánosan is megteheti), aki azonban elutasítja a felajánlott segítséget, és gyorsan lekoptatja.
Dick ezen először jól felhúzza magát, majd felkeresi Barbarát, akinek felajánlja, hogy nyomozzák ki együtt, hogy ki lehet az igazi tettes.
Bruce Wayne-nek ugyan sok ellensége van, de Nightwing azt gyanítja, hogy valaki olyan lehetett az elkövető, aki tudja, hogy Bruce Wayne nem más mint Batman.
A füzet felét elfoglalja még egy mellékszál, amelyben régi ismerőseink, a hátrafejű Torque és Tad Ryerstad, az egykori Nite-Wing szökést terveznek a börtönből, mégpedig úgy, hogy a 200 kilós gondnoknak, Amygdalának valamilyen mérget adva, őrjöngő vadállatot csinálnak belőle. (Update: Az előzményekről az On the Razor's Edge miniben olvashatunk.)
Chuck Dixon sztorija meglehetősen semmilyen, egy alibi akció után, mind a crossoverhez tartozó sztoriszálban, mind a Nightwing fősodorhoz tartozó rabszökésben alig történik valami, mindez elég érdektelenül előadva. A rajzoló, Trevor McCarthy kb. mint Korcsmáros Pál a négyzeten. Karikaturisztikusan karakteres figurái kiválóan illenének egy Rejtő képregénybe, de nem ide. Ráadásul, amikor komoly érzelmeket kellene ábrázolnia, a vad árnyékhasználaton kívül másra nem képes.