Power Girl & Oracle and the choice that destroyed them!
Ez a füzet nem része a Crossovernek, hanem egy többé-kevésbé (inkább többé) magában álló sztori. Korábban, a nukleáris rulett idején Powergirl már említést tett róla, hogy eredetileg ő dolgozott együtt Barbarával, de valamit nagyon elszúrtak. Ezt a sztorit ismerhetjük meg most.
Powergirlnek egykor minden vágya az volt, hogy Powerwoman legyen, de egy vámpírharapás nagyon legyengítette, csak Superman tudta megmenteni az életét. Annyira erőtlennek érezte magát, hogy az újjáalakult Igazság Ligába se jelentkezett. Ebben az elkeseredett helyzetében küldte el neki Oracle a fülbevaló-nyaklánc adó-vevő készletét, és kérte fel, hogy legyen a társa. Első bevetése Quracba vezetett (innen érkezett Joker a nukleáris rulett idején), ahol Rassam Harat tábornok kiáltotta ki magát örökös elnöknek a megválasztott Haiza Musharu helyett. Powergirl feladata, hogy biztosítsa Haiza Dhabarba jutását, ahol emigráns kormányt alakíthat. Karen (ő Powergirl) megkezdi a menekülthajók biztosítását, de hideg fogadtatásban van része,
Haiza nem tart igényt egy amerikai segítségére, határozott fellépésével azonban sikerül meggyőznie Powergirlnek.
Ekkor azonban Harat tábornok egy halászhajóról két kamikaze Jet-Skit küld a két menekülthajó ellen, és Powergirlnek csak az egyik támadó elintézésére van ideje.
Választania kell, hogy a menekültekkel teletömött, vagy az elnöknőt szállító hajót mentse meg. Oracle utasítása egyértelmű, nem térhet el a tervtől, az elnöknő élete a fontosabb, a többi menekültön nem segíthet.
Azonban minden hiába, az elnöknő hajója tele van Harat embereivel, akik az A terv kudarcát látva (még a hajót mentő Powergirl visszaérkezése előtt) végeznek Haizával.
Teljes kudarc, mindenki halott. Powergirl teljesen összeomlott, adó-vevő készletét a tengerbe vágva elrepül, Oracle pedig zokogva győzködi a tengert, hogy nem az ő hibája volt.
És hogy kapcsolódjunk valamennyire a fősodorhoz, Powergirl mindezt az alvó Ted Kord betegágyánál meséli el.
Chuck Dixon még egyszer visszatért a kezdeti idők harmadik világbeli, emberjogi vonalához, és jól tette. A sztori bár egyszerű, mégis kellően drámai a tehetetlennel hőssel, sokban hasonlít a Háború áldozataihoz. Glenn Fabry valami iszonyatos kigyúrt állatnak rajzolja Powergirlt, ami egyszerűen szörnyű, szerencsére azonban az arckifejezései tökéletesen hozzák a sztori drámaiságát, szóval a mellékes dolgoknál szar, a fontosaknál viszont nem hibázik.