Face Time.

A változatosság kedvéért egy újabb cím nélküli minisorozat kezdődik, de ennek most én se adok címet, mert azzal lelőném a poént.

Úgy fest megint visszatérünk a harmadik világbeli emberi jogos témához. A véráztatta Közel Keleten járunk, ahol Karrocan és Qurac között dúl a véget érhetetlen háború. De hamar kiderül, hogy mindez csak híradó, ami egy informatikai vásár monitorbemutatóján megy a képernyőkön. Oracle azért érkezett ide, hogy találkozzon végr titokzatos chatpartnerével, Bumblebeebbel (már megint így hívják Beeb helyett, idegesítő). Dinah eközben otthon próbál megküzdeni postaládájának tartalmával (természetesen sikertelenül), amikor befut az egyik szomszédnője fél arcnyi monoklival.

(Innentől egyértelmű, hogy ez a szám a női vonalat viszi, vagy legalább is azt, amit Chuck Dixon annak vél.)

A történet folyamán egyébként a háttérben mindig mennek a hírek, így folyamatosan értesülünk a közel keleti helyzetről, így megtudjuk, hogy Qurac titokzatos, burnuszos békekövete megérkezett, hogy felszólaljon az ENSZ-ben.

Visszatérve a fővonalhoz. Dinah, valami nevetséges ürüggyel, amivel egyből lebukik, bekopog a szomszédnőhöz, hogy lecsekkolja, minden rendben van-e, és felajánlja a segítségét, de elutasításban részesül.

Barbara is ráakad Bumblebeebre, aki nem más mint Ted Kord, és hardware fejlesztéssel foglalkozik. Flörtölgetnek egy kicsit, aztán kiderül, hogy Barbara tudja, hogy Ted valójában Blue Beetle, a Kék Bogár, Ted pedig tudja, hogy Barbara pedig Oracle (bár eddig azt hitte, hogy Oracle valójában egy program).

Dinah az ágyban fekve nézi a híreket (a quraci békedelegáció, mi más), mikor dulakodást hall a szomszédból, átrohan (néhány őrt is elintéz közben, hogy legyen valami akció is a füzetben), de már késő, a szomszédnő lelőtte a pasiját, amikor az újból megütötte.

Barbara és Ted eközben egy presszóban üldögél, háttérben a hírek szólnak, Barbarának ismerős a quraci békekövet hangja, odanéz, és kiderül, a követ nem más mint:

Joker!

(Ez azért jó kis cliffhanger, még a tagek közé sem veszem fel Jokert, nehogy lelőjem vele a poént.)

Hát elég ambivalensen állok a sztorihoz. Az egész elég lapos és unalmas volt. Ráadásul, mint már párszor utaltam rá, nem tartom jó ötletnek, hogy Chuck Dixon férfi létére állandóan női témákról akar írni. Női témáról olyan írjon, aki tud is róla valamit, mert így csak közhely puffogtatás lesz belőle. Annyi azért a javára írandó, hogy ezzel a nőverős témával legalább visszatértek a komolyabb vonalhoz (az akció kedvelők viszont most koppantak). az egész történet viszont csak alibi volt, a lényeg végig a háttérben ment. Mondjuk arra azért lehetett számítani, hogy ez fontossá válik, mert elég hangsúlyos volt, de a poén azért így is ütött, szóval ezért le a kalappal Chuck Dixon előtt. A rajzoló viszont új, Butch Guice, és az egyből nyilvánvaló, hogy nyomába sem ér Greg Landnek.

Ja igen. Volt még egy oldal, ami egyáltalán nem kapcsolódott a történethez. Dick Greyson (civilben Nightwing) szereli Barbara ajtaját, amikor megjelenik Jason Bard, Barbara ex-vőlegénye, aki megvakult, amikor megmentette Dinah-t a Hellhoundban, és Barbara felől érdeklődik.

Update: The English version of this post is here.