Time and Time and Time Again!
Hát ez jó gyors történelemlecke volt, már a végére is értünk. Tehát megkezdődött a Huronok támadása.
De az első roham után gyorsan vissza is vonulnak. Közben végre kiderül Oracle terve a visszahozásukra. Akkor fog a megfelelő jövőbe nyílni az időkapu, amikor Barbara és Dinah között tökéletes rádiókapcsolat jön létre. Éjjel Fekete Kanári és a viking vezér romantikus hangulatba kerülnek.
Annyira, hogy Dinah azt is kiböki, hogy valójában azért van itt, hogy Cheshire visszatérését megakadályozza. Cheshire persze kihallgatja az egészet. Hamarosan megindul a Huronok újabb rohama.
Szerencsére létrejön a rádiókapcsolat Barbara és Dinah között, de még nem elég erős, amikor Cheshire közbelép.
Le akarja lőni Fekete Kanárit, de a viking vezér önfeláldozóan közéjük veti magát. Amíg Dinah a sebesült Jont ápolja, Cheshire, majd nyomában Pistolera és Vicious átmegy a még nem megfelelően kalibrált időkapun. A vétel hamarosan tökéletes lesz, így Dinah-nak is menni kell.
A sikeres visszatérés után már csak egy kérdés maradt (és nem az, hogy mi lett a ravens lányokkal), életben maradt-e a viking vezér, vagy sem? Egy svéd rúnakő szerencsére erre is választ ad, Jon (fél kilométeres neve alapján egyértelműen azonosítható), sikeresen hazatért, sokáig élt, de sohasem nősült meg. (Na, tényleg igaz a sorozat indulásakor beharangozott állítás: Dinah nemcsak arcokat, hanem szíveket is tör.)
A három rész közül Chuck Dixon itt hozta a legjobb formáját, talán mert itt húzta legkevésbé az időt, és azt is csak akció formájában. Összességében egy kellemes kis semmiség volt a sztori, tele (az időparadoxonon kívül) hatalmas logikátlanságokkal. Érthetetlen, hogy hihették a hollólányok, hogy Dinah az visszahozásukért ment vissza az időben. Persze gyanakodtak, de Fekete Kanári mégiscsak kimagyarázta magát, pedig nyilvánvalóan semmi más oka nem lehetett az időutazásának, hogy a lányok visszatérését megakadályozza. A másik pedig, hogyha a visszatérés csak ilyen körülményesen ment, akkor hogyan tudták Dinah-t gond nélkül pont oda küldeni az időben, ahova akarták?
Butch Guice rajzai kapcsán pedig csak annyit, hogy fejlődik, fejlődik, de még mindig nem az igazi.
Update: The English version of this post is here.