Last Barf!

Természetesen Crossoverünk nem csak a maga 6+1 részéből áll, hanem huszonsok Tie in is kötődik hozzá. Mind ugyanarra alapul: a kiszabadult Jokerizálódott szupergonoszok ellepik a különböző képregényfüzeteket.
A Young Justice-szal kezdünk.

A csapat tagjai épp túl vannak egy nagy Apokolipsos kalandon, ami az Impulse és Superboy füzetek lapjain is folyt. A történtek eléggé megviselték őket lelkileg, és ezt most próbálják feldolgozni (a részletekbe meg se próbálok belemenni). A feszültség oldására megjelenik Superboy jokerizálódott gonosz klónja, Match, hogy megpróbálja elpusztítani Wondergirlt. Úgy viselkedik mint egy idióta, és végül kinyitja a gázt, hogy majd egy "romantikus" vacsora keretében robbantsa fel kiszemelt áldozatát. Senkinek sem tűnik fel, hogy nem Superboyról van szó (nekem se tűnt fel), csak amikor Wondergirl megérzi a gázszagot és meglátja Match kezében a gyufát (Match-gyufa, Ha-Ha), akkor bassza le jól. (Match a gyufa emlegetése miatt persze azt hiszi lebukott, még egyszer Ha-Ha). És ki is fakad, hogy lehetett valaha is szerelmes egy ilyen hülyébe (természetesen az igazi Superboyra gondol).

Match megrendülve attól, hogy Wondergirl szerelmes volt belé, lelép. És ekkor megjön Superboy, aki eddig Supergirllel beszélte meg az élet nagy dolgait. Wondergirl pedig arra kéri, hogy felejtsék el, amit az előbb mondott (Matchnak), ami Superboynak nem esik nehezére.

Mint már az elején is említettem a füzet nagy részében különböző lelki problémákon rágódnak a hőseink (Robint valamivel megbántották Superboy és a többiek, Impulse és az újonnan csatlakozott Slobo pedig a halálfélelmével küszködik). Szóval nem mondhatni, hogy a pörgős cselekmény viszi előre a sztorit. Peter David író ennek ellenére elég jól kezeli a helyzetet. Ez a Matches baromkodás csak pár oldalt foglal el a feszültségoldás kedvéért, bár szerintem nem igazán volt rá szükség. Gondolom David is a háta közepére kívánta ezt jokerizálódós izét, amikor ő az Apokolipsos szálat akarta méltóképp lezárni, és épp nem volt szüksége egy alibi számra. Todd Nauck rajzairól nagyjából ugyanazt tudom elmondani mint Pete Woodséról, karakteres, kissé stilizált és lendületes, mindenesetre nekem jobban bejön (bár még kevésbé realisztikus). Az alkotópárosnak köszönhetően a füzet nem csak szeretne fiatalos lenni, hanem többé-kevésbé az is tud lenni.

Szolgálati közlemény: Szerepel benne még Secret, Empress és Red Tornado is, őket is betagelem.

Update: The English version of this post is here.