Batgirl épp a Fairchild gyilkosságról (rém)álmodik,
amikor Nightwing érte jön, és elviszi a Wayne Manorba, hogy Alfred és Oracle asszisztálásával rekonstruálják a gyilkosságot. Először behatolnak a denevérbarlangba, majd onnan a Wayne Manorba, aztán megállapítják, hogy Vesper segélyhívása valójában nem jutott el a rendőrséghez, csak a gyilkos magnójáig, aki aztán lejátszotta ezt a rendőrségnek a telefonba, amikor Batman megérkezett. Ezért nem válaszolt Vesper a rendőr kérdéseire, nem pedig a sokk miatt.
Aztán jöhet minden Batgirl füzet lényege, a bunyó. Nightwing az elején finomkodik, de Batgirl ragaszkodik a full contacthoz, hogy pontosan rekonstruálhassák a sérüléseket is.
Pillanatok alatt megállapítják, hogy a gyilkos nagy erővel és szakértelemmel ütött, mert ha nem pontoson oda megy az ütés, ahova szánta, egyből eltörte volna Vesper állkapcsát. Egész eddig mindig megállapították, hogy tulajdonképpen ezt Batman is mind megtehette volna, csak hogy elterelje a társai gyanúját magáról (nem mintha sok értelme lett volna). De miután még pár oldalon át tovább verte Nightwing Batgirlt,
eljutnak oda, hogy kimondják, ilyen precíz könyörtelenségre Batman nem lenne képes.
Kelley Puckett sztorijait mindig is szidtam, hogy nem történik bennük semmi, és tulajdonképpen most is csak annyi a cselekmény, hogy Nightwing rekonstruálás címen jól megveri Batgirlt, de ezek az elemzős-nyomozgatós részek mégis jól megbolondítják az egészet. Damion Scott rajzai ugyan semmihez sem illenek igazán, de legkevésbé az ilyen "gondolkozós" dolgokhoz nem, neki csak a bunyó megy úgy ahogy, és attól most túl sok oldalt elvett a duma meg az agyalás (a megagyalás rovására).
Szolgálati közlemény: Robin csak a címlapon tűnik fel, a füzetben nem, így őt nem tageltem.