The scene of the crime.
A crossover második fele a jubileumi/centenáriumi, majdnem tripla hosszúságú 600. Batman füzetben kezdődik.
Tehát Bruce Wayne megszökött, és immár Batmanként hazatért a Wayne Manorba. Itt elmereng a múlt dolgain,
de nincs sok ideje mert betoppannak titkának ismerői, Nightwing, Robin és Batgirl, Oracle pedig monitoron. (Egy hosszabb zárójeles rész: Batgirl ugye most jött rá, emiatt minősíthetetlen stílusban háborog is Batman, hogy hogy merték ezt idehozni. Ráadásul a lány arca is meglehetősen viseltes, ami attól van, hogy a Batgirl 25. másfélszeres hosszúságú számában egy irgalmatlan nagyot verekedett Lady Shivával.)
A csapat azért érkezett, hogy megtudja végre az igazságot, de nem kapnak választ. Ezen legjobban Nightwing akad ki, akinek anno volt valami hasonló ügye, és akkor maga Batman kényszerítette, hogy bizonyítsa be ártatlanságát, addig nem hordhatta a szuperhősjelmezét. De Batman ekkor sem hajlandó válaszolni, arra hivatkozik, hogy neki valójában Batman az igazi identitása, és Bruce Wayne csak a maszkja. Nightwinget ez a magyarázat egyáltalán nem elégíti ki, és hatalmas bunyó veszi kezdetét,
amely végén Batman otthagyja őket, és elvonul az Alfred által előkészített második, ideiglenes főhadiszállásra (ezt morzézta el anno az ujjával a börtönben a hű inasnak).
Hát Ed Brubaker sztorija nem lett volna rossz, de nem volt benne 32 oldalnyi, így viszont Batman és Nightwing verekedése töltötte ki a felét. Talán pár oldalt a szökésre is lehetett volna pazarolni, hisz arról nem tudtunk meg semmit. Mindenesetre szépen kicsúcsosodott az egész crossoveren végigfutó megrendült bizalom téma, illetve a Batman (Bruce Wayne) elképesztően tapló viselkedése miatti értetlenség. Scott McDaniel őrülten bizarr rajzai jól megragadják a hangulatot.
Minden eszméletlenül eltúlzott bennük, bár nekem a visszafogott visszaemlékezős részek tetszettek leginkább.
Szolgálati közlemény: A füzet maradék felében még két ezüstkori Batman sztori illetve egy Sergio Aragonés paródia olvasható.