Icarus Rising.
Fekete Kanári épp egy nőrabló pofát intéz el,
miközben a háttérben a TV-ből Lex Luthor elnök beszél, hogy Dr. Atticus Blackavernek sikerült előállítani minden betegség ellenszerét (nahát, az előző miniben is pont ezt szerezték meg, de mégsem arról van szó :)), és erről másnap bemutatót tart a szenátus előtt.
Már megszokhattuk, hogy ilyenkor mindig a háttérben futó dolgok a lényegesebbek, most ráadásul kimondottan hangsúlyozott volt az egész, így hát a történet erre halad tovább. A dolog Oracle-t is érdekli, így hát egy régi ismerősével, Carl Fitzgerald szenátorral meghívatja magát a bemutatóra (Dinah-nak már nem jutott jegy, így ő kénytelen kint várakozni). Az előadáson Blackaver bejelenti, hogy sikerült megfejtenie a szubatomi világot mozgató matematikai faktort, a káosz-kódot, amit bead (igen, injekció formájában!) a jelen lévő ifjú hölgynek, Madisonnak,
aki ezután kézrátétellel tud gyógyítani, és ezt egyből meg is teszi a szívproblémával (Mitral Valve Prolapse) küzdő Bouchet szenátorasszonyon, aki rögtön jobban is lesz. Tisztára mint az amerikai evangelista sarlatánok (vagy mint a francia királyok). Nem csoda hát, hogy Oracle kételkedésének ad hangot az egésszel szemben, erre Madison az ő lábait veszi kezelésbe, közben azonban titkon segítséget kér tőle.
Ezalatt a kint várakozó Dinah-nak is sikerül bajba kerülnie. Egy titkosügynöknek tűnő személy felszólítja, hogy álljon odébb a kocsijával, mire azzal felel, hogy neki olyan papírja van (és tényleg, meg is mutatja), amivel még a Fehér Ház gyepén is parkolhatna, hogyha akarna. Szó szót követ, és végül pisztollyal kényszerítik rá, hogy odébb álljon (Dinah itt jön rá, hogy mégsem titkosügynökökről van, mert tilosban parkolásért ők nem szoktak fegyvert használni).
Persze nem hagyja annyiban a dolgot,
de ezzel csak még nagyobb bajba kerül.
Új írónk, Terry Moore indításképp ügyesen összerakott egy kevés cselekményből álló, de mégis meglehetősen bonyolult (mondhatni jól felépített) sztorit. Bár ez a káosz-kódos dolog elég nagy hülyeségnek tűnik ahhoz, hogy ne lehessen majd értelmesen megmagyarázni. Az átlátszó dramaturgiai fogásokról meg már az elején esett szó. A rajzoló, Amanda Conner viszonylag kevés, de lendületes vonallal dolgozik (azért messze van még Scott McDanieltől), rajzai kissé leegyszerűsítettek, meglehetősen karakteresek és enyhén gyerekesek. Azért az arckifejezések kimondottan jól mennek neki, a mozdulatok már kevésbé. De a fő bánatom, hogy Chuck Dixon távozásával visszatért Kanári felszerelései közé a neccharisnya (bár erről a címlaprajzoló, Phil Noto még nem tudott). Újdonság viszont Dinah antennafrizurája.
Szolgálati közlemény: Az bemutatón Dr. Atticus Blackavert Lex Luthor elnök jobbkeze, Talia Head konferálja fel, ő valójában nem más, mint Talia al Ghul, régi ismerősünk a Nagy Románcból. Őt is betageltem.
Külön érdekesség, hogy a parkolóban várakozó Dinah a Strangers in Paradise-t olvassa, ami Terry Moore 90 részt megért képregénye.